:: ZeusZ W3B-Bl0gjA ::

:: Contact :: ICQ: 7315852 | e-mail | ::

:: Saturday, August 30 ::

Furcsa érzéseim vannak manapság.

Úgy érzem, mintha valami kimaradt volna a fiatalságomból... Mintha valamit elhagytam volna, amit meg se szereztem, mintha rövidebb lennék valamivel, ami sose volt az enyém. Ezzel a gondolatnak akkor lettem végképp tisztában, amikor a Moszkva teret megnéztem.
Miért nem voltak fiatalabbkoromban olyan cimbijeim, akikkel elmentünk volna szarkocsmákba inni 3 deci tablettásbort a suli után? Miért nem hívtak sohase házibuliba? Miért nem voltak hülye jelentéktelen egyéjszakás kapcsolataim? Miértnem röhögtük magunkat szénné a folyósón a tízperces szünet alatt valami idétlen mókaságon? Miért nem mentünk el buta koncertekre fejetrázni, és fasz zenekarokat sztárolni? Miért nem? Miért voltam olyan szolíd, konfrontáció-mentes kis öcsipöcsi? Miért? Miért? Miért?

Mit hagytam el? Enyém volt? Sose lesz? Nem is kell, csak az elmúló fiatalságom akar átverni? Behozható-e? Be kell-e hozni? Hiszen most boldog vagyok, és teljesnek érzem az életem. Csak nosztalgia ez, vagy tényleg valamit... elmulasztottam?

Valaki mondja meg...
:: Zeusz 01:22 [+] | ::
...

Kézeljétek el, olvassák a veblogomat. Nem is gondoltam volna, de olyan arcok skubizzák ezeket a págékat, akikrõl aszittem, hogy még a www.zeusz.tk-t bõven elfelejtették. De mégse. Szal köszi, Erika. Terjeszd a hírt.:) Jesz.:)
:: Zeusz 00:34 [+] | ::
...

Tüziját

Kézeljétek el, huszadikán voltam tüzijátéknál. Megnéztem az egész tüziját famíliát. Van egykét nagyobb durranás a családon belül, ezeket fõleg tüziját papa és tüzijátné okozzák. Tüzijátné egy kicsit oda is kozmálta a dunai uszályt, de semmi baj, mert tüziját papa pedig munka közben balesetet szenvedtetett egy kamionnal. A kis tüzijátok? Azok voltak a legszebbek, fõleg a Batykó felett, ahol én néztem õket. Csendben eljátszogattak a Parlament körül, majdnem felgyújtották az épület faállványzatát, de mindezt leszámítva nagyon rendi kis kölykök voltak. A tüzijáték szomszédja, görögtûz femili is átjött tüzijátékhoz, nekünk akarták bemutatni õket. Kitettek magukért, õk hidakat gyújtottak, de senki nem sérült meg.

Szal egy csendesett durrogtak puffogtak, fingadoztak tüzijáték, hol színeset, hol szép formájút, hol sivítót, meg hangosat és az embereknek nem volt más dolguk, minthogy nézzék a családi botrányt itt a tüziját családon belül kialakult helyzetet lássák végre. Mert az állapotok tarthatatlanságukban kimerültek!

Ez volt 20-án tüzijátéknál. Képeket eldugtam.
:: Zeusz 00:31 [+] | ::
...

Ezt még akkor írtam, amikor katámhoz mentem Edelénybe két hete:

Miskolc

Miskolcot egyszerûen nem lehet nem szeretni, habár a felületes szemlélõ nyilván alig találna bármiféle érdekességet ebben az északi megyeszékhelyben. Pedig Miskolcnak megvan a maga irónius bája, a maga profán kedvessége és romantikája, ugyanakkor tipikusan magyar város is. Ezen jellegzetességek felfedezéséhez az is elég, hogy az ember szemügyre vegye a Tiszai pályaudvart.



Az épület szép, és - habár én nem vagyok építész, sem az Octogon építészeti szaklap szerkesztõségi tagja - némi kellemes magyaros jelleget vélek felfedezni benne. Ez a magyarosság a kissé templom-jellegû tornyokon kívül abban is megnyilvánul, hogy az épületet én még szinte sosem láttam készen, örökke felújítás alatt áll. Becsületére legyen mondva, egyre szebb.
Persze nem lehetne tüpische Ungarisch, ha nem lenne benne, vagy legalább 100 méteres körzetében egy kocsma. A legendás Tiszai ebbõl a szempontból többszörösen is hungarikumnak számit. Kocsma ugyanis kettõ is akad rögtön a pu. területén, valamint a kettõ ojjektumból az egyik alig üti meg a koszos resti-lebuj szintet.



Ezutóbbiba tértem be ma, hogy némi üdítõt vételezzek. A hely jellege igen összetett. A játékgépeknel és a nyerõautómatáknal a helyi és az agglomeráció-beli roma lakosok foglalnak helyet, akik elragadó tájnyelvvel anyázzák ezen alkalmatosságokat. A zenegépbõl természetesen sírvavigadós almûfajba tartozó mulatós sramli szól, amely elnyeri a pultot és a könyöklõt támasztó lokál hómlessz "ágrólszakadtak" teljes apátiáját.
Egy, csak egy legény van talpon - és véleményem szerint teljesen elemében. Neki a puszta talponálláshoz kettõ darab könyöklõre van szüksége, és úgy látszik, hogy ezirányú cselekedetének végrehajtása csupán bicepsze izomerjén múlik. A lába ugyanis nem tartja meg, hol MájkülDzsekszonos lábujjhegyreállós figurákat mutat be, hol pedig Fenyõ Májkült is megszégyenítõ rongyláb-rázást. Hirtelen mozdulattal rákönyököl az erre a célra feltalált alkalmatosságra, fejét leszegi, a homlokáról szakadó verítékcseppek más levezetõ utat találnak bozontos mellkasa fele, es artikulálatlanul felkiált a zenegépnek válaszolva: "Aranyesõ hulljon reá!" A vendégek kuncognak, de senki nem fordul felé. Elhagyom az ojjektumot, majd visszarohanok, ezúttal kamerával kezemben. Legnagyobb megrökönyödésemre emberünk a pu. egyik oszlopát támasztja (tehát tud járni, hiszen valahogy kijött!), és meglepõen gyors, határozott és egyenes vonalú léptekkel távozott.


:: Zeusz 01:26 [+] | ::
...

Három

Böngészgettem itten a beszkennelt és kiírt fényképek között, és találtam egypár érdekes dolgot, ilyen régi trúZeuszos korszakból fotókat, és gondoltam, mi lenne, ha... szóval, ha Ti is megnéznétek, mert hátha lehetne jót röhögni, vagymi. Most a hangulatom amúgy is a nosztalgiázás felé hajlik, szal jó lesz nekem is pár szót írni ezekrõl a képekrõl.



Förszt piktúre:

Ez én vagyok ezen a képen, körülbelül tíz évvel ezelõtt. Kb. ebben a kompozícióban jelentem meg az 1992-es Guns N' Roses koncerten is, és abban az idõben, 1993 õsze körül ez a kedvenc szerkóm volt. Látható, hogy mennyire összhangban áll egymással a lila Puma cipõ, a kínai (akkor még lengyel) piacos neonzöldes színkombinációban pompázó bícsgatya, a csikágóbullszos póló, meg a piroskendõ. Ja, és SZTK keret!!! Kurva fontos!!! És a szobámban vagyok, eggen. Én. 14 éves koromban... Elképesztõ... Kiscsávó... Szekrény tetején befõttek, szekrény gomblyukában ballagási szallagok... Hm... Furcsa nézni önmagamat...

Szekönd piktúre:

1994 nyara Szegeden. Az elsõ, és ûber Speak Out-os tábor, amikor még nem ittam és nem dohányoztam, egyszóval hamvas rocker voltam iszonyatosan erõs GánszNRózisz imádással. Fejbõl nyomtam a szövegeket, és akkor mentem második gimnáziumba. Csajom nem volt éppen, és mentem kajálni. Kicsikét már összeszedettebb az öltözködés is, egyértelmûen rokkeres, ha érted, mire gondolok.:)

Törd piktúre:

Szociális érzékeny arc, begondolkodós kép. Kb. 1995-öt írhatunk. Kezemben az elsõ getárom, amin megtanultam az alapokat. Román gitár, hangja semmi, kényelmetlen és tisztára sohasem hangolható. De akkor ez volt az ûber. Anyu egy darab ezresért vette az egyik ismerõsünktõl. És én szerettem rajta játszani. Nagyon szerettem rajta játszani. Ma már szegénynek elvált a nyaka a testtõl, és csak egy szerencsétlen roncs gitár helyett.
:: Zeusz 11:19 [+] | ::
...

Itthon

Megérkeztem. Tegnap after-all-ra akartam menni, de persze elmaradt. Nem is bántam, mert aztán végülis felugrottam egy cimborhoz, ott pedig akadt jobb program is.
Ma pedig punnyadtam, és hozzászokófélben vagyok ahhoz a gondolathoz, hogy hamarosan jómunkásember lesz bel?lem.

Nem haragszol, ha most azt mondom, nincs kedvem többet írni?....
:: Zeusz 01:06 [+] | ::
...

Edelény, Edelény, te csodás

Holnap megint kiveszek egy kis szabadságot, mert irány Edelény. Kis pihi, kisvárosi levegõ, meg minden. Rámfér. Fáradt vagyok. Nagyon. Nem tudom, mibe. naponta keveset alszom. Éjszaka is. És most kialhatom magam majd, és a kedvesemmel leszek.

Kicsit megint televan a túrabakancsom Budapesttel, tehát nagyon jókor jön ez a kis kirándulás.

Majd jövök.

Csókolom.
:: Zeusz 00:15 [+] | ::
...

Igyunk, hogy legyen hugyunk

Mostanság nagyon felvitte. A dolgomat. Az Isten.
Az van, hogy a zutóbbi id?ben elkezdtem mixelgetni italokat itthon a magam szórakoztatására, és mostmár van rendes koktélpoharam is, meg vett nekem az én anyukám tripülszeket, meg blúkurászót, meg kámpáribittert is... az deszar önmagában....

Szal most ittam egy b-52-t, meg egy másik koktélt is, és hmmmm, de finik voltak.

Koktélok rúlz...:)
:: Zeusz 00:48 [+] | ::
...

Röltex

És emlékeztek arra a helyre, ahol Anyu mindenféle rövidárut vett, ha vett? Tudod, ilyen ruha meg függönyanyagot, gombokat, cérnát, fonalat, és még kituggya milyen szabászathozkötészethez szükséges motyót? Röltexnek hívták az illetõ üzletláncot, és ma láttam egyet. Persze ez a Tiszacipõ-revival korszakában normálisnak mondható. Éljenek azok a pre-köztársasági lájtos nyolcvanas évek!:)


:: Zeusz 00:04 [+] | ::
...

Büdös BKV

Na tessék.
Szerencsétlenek dolgoznak, feltúrják az egész várost, mert metrót csinálnak, meg korszerûsítenek, és izzadnak halomra. Az oké, hogy közbe átalakítanak és összefelkuszálnak mindent; átcsoportosítják az összes járatot, lehetõleg úgy, hogy az út másik oldaláról induló villamost nem lehet elérni, ha arról a villamosról szállok le, amelyikrõl éppen, csak akkor lehetne, ha az elõzõn ültem volna.

Szal el lehet mondani szegény építõsökrõl és izzadó munkásokról sokmindent, meg lehet is rájuk haragudni, mert gödröt csinálnak, meg heggesztenek, légkalapácsolnak, köpködnek és káromkodnak. De azért az, hogy a "Büdös BKV"-hoz sorolják õket, na, ez már tényleg több a soknál...


:: Zeusz 00:02 [+] | ::
...

Olyan jó az, amikor a szálak végre kisimulnak - akár évekre visszamenõlegesen is. Az van, ugyanis, hogy kint a Szigeten találkoztam két "majdnem" ex-szemmel, namost asszem ez magyarázatra szorul. Az van, ugyanis, hogy találkoztam G-vel, meg Zs-vel. G-vel közvetlenül Kata elõtt kerültem kapcsolatba (több k-alliteráció nem lesz ebben a mondatban...), és hát úgyvolt, hogy összejövünk tulajdonképpen. Aztán ugye bejött Katám a képbe, és persze G.-t, hû, hogyakarjammagánakkifejezni, szal kénytelen voltam "leépíteni", Katám ellenében. És most megint találkoztunk (az elmúlt 4 évben összefutottunk 2-3-szor, de sose volt idõnk/alkalmunk dumálni egymással...), és most olyan jólesett Vele egy picit beszélni, és megnyugodni, hogy annak ellenére, hogy tulajdonképpen együttvoltam Vele, de mégsem, mert "ejtettem", szóval mindezek ellenére nem haragszik, nem neheztel rám, és tényleg, mindkettõnk élete jó irányban alakult.
A másik nagy meglepetés pedig Zs. volt, egy helyes lány, akivel - persze lehet, hogy félreértettem, eléggé be volt nyomva - akármég járhattam is volna abban az idõben, amikor Katával éppen fasírtban voltam. Csak aztán nem hívtam fel, és most olyan jó volt tisztázni, hogy miértis nem hívtam fel. Mert nagyonis megalapozott okom volt rá...

Szóval szépen kisimulnak a dolgok, és kiderült, hogy nem is vagyok olyan szemét, mint amilyennek egypáran hisznek... Ezt fontos tudni egy magamfajtának, mert én egyikõjüket sem akartam megbántani, csak a dolgok olyan fordulatot vettek, amely nem tette lehetõvvé, hogy õket válasszam. És ennek a két embernek az újra felbukkanása jelzés is számomra. Még van valami, amit tisztáznom kéne... D., Te leszel a következõ, az idõ lassacskán elérkezett...
:: Zeusz 04:24 [+] | ::
...

Ma egész nap olyan kellemes nyugodtság volt rajtam... Reggel elment Peti tízkor, én meg gyorsan visszaaludtam, aztán kicsit kajáltam, és megint aludtam. Este hétkor elintéztem, hogy beinduljon mostmár a nagyüzemi pénzkeresés, mert olyan csóró vagyok, mint a templomnak az õ rágcsálója.

Most meg olyan nagyon szoftos csendes süppedõs vagyok. Olyan picit szomorkás... Igaziból boldog is, a fene se tudja ezt meghatározni. Csak azt tudom, hogy elolvastam a leveleimet, semmi érdekes nem volt köztük, csak egypár baromság a freemail-chaten, aztán olvastam George Mikes-t, hallgattam Bobby McFerrin-t, az a csávó eszetlenül tehetséges figura... én annyira szeretném megnézni egyszer. Biztos ütne annyira, mint a Spyro Gyra tegnap. Még mindig teljesen a hatása alatt vagyok annak a tegnapi mókának... Szal Bobby McFerrin, aztán egy kis Chris Rea volt, de rájöttem, hogy az annyira nem is király, mert uncsiak a témái. Olyan kicsit öreges, meg rozsdás, meg túl popposra akarja venni a figurát. Akkormár inkább Dire Straits. Viszont a Béla Fleck, amit a Wolftól kaptam, na, az király. Van benne egy énekes csaj, akinek egyszerûen beleszerelmesedtem a hangjába. Csodálatosan csengõ hangja van, egyszerûen beleborzongok. És aztán meg Dire Straits volt, elkezdtem elõlrõl meghallgatni a munkásságukat, egyenlõre csak a 4 számig jutottam el, mert leszedtem egy kis Spyro Gyra-t, és teljesen le vagyo döbbenve!:) EZEK A SRÁCOK: ISTENEK!!! Nagyon tetszik!!! Még a cigihiányom is elmúlt, pedig egész este egy cigire vágytam - nappal csak azért nem, mert gyakorlatilag aludtam...:) Le is mentem volna ugye itt dolgoznak a kisrablóék 5 emelettel lejjebb, de egyszerûen nincs pénzem marlboróra, mást meg nem veszek, mert csak ezt szeretem...:) Már majdnem vettem a speciális szent dobozból*. De most, hogy szól a Spyro, más nem is kell. Csak még több! Istenem, hát ezek annyira aranyosak. Megint az van rajtam, hogy mosolygok, mint a vadk?rte, mert annyira helyreraktak...:)

Hogyhogy nem hallgattam eddig ezt a zenekart? Minden újonnan felfedezett zenekarnál ezt kérdezem magamtól. Ez volt a Toolnál is, amikor arra pattantam rá.

De a Spyro Gyra különleges. Õk az elsõ jazz-zenekar az életemben. Persze, hallgattam már Pat Metheny-t is, de az más volt, emrt az egy szólóproject, és jóval - hogyismondjam - elborultabb, improvizatívabb és melankólikusabb hangvételû, mint a Spyro, akik viszont inkább felszabadultak, és amikor hallgatom - most életemben a második számukat - úgy érzem magam, mintha a tüdõm újra megtelne friss tavaszi rét-levegõvel, úgy érzem magam, mintha egy réten sétálgatnék koradélután, esõ után, és a napocska kibújik a felhõk mögül. Na, ilyenkor szól Spyro.

Mindenki töltsön le Spyro Gyra-t!!! Ez parancs....;)

* szent doboz: Amikor voltam Helsinkiben, akkor vettem ezüst Marlborót a kompon. Ilyen magyarországon nincs is, és ott is csak a kompon lehet kapni.:)
:: Zeusz 00:00 [+] | ::
...