:: ZeusZ W3B-Bl0gjA ::

:: Contact :: ICQ: 7315852 | e-mail | ::

:: Sunday, November 30 ::

Black-Out @ Rio de Brecen
- 2003. nov. 21. - 22. -

Múlt héten ugye BlackO volt a hurkás cívisvárosban, és persze megint muszáj volt elmenni, külön köszönet WarYou cimborznak, akinél aludhattam, tökreteljesen ingyér, és nagyon ellátott mindennel. (Persze a legtutibb fless megint az Ibolya: - Jóestét, egy üveg Borsodit meg egy 3/2 VBK-t kérünk! Válasz: Tessék, háromszázharminc forint lesz! Most sírjak, vagy nevessek? Nem is tudom.)

Lényeg a képek:

November 21 - Kazánház - Akusztikus buli:


Berci benne a pirosban elmosva és elmélyülten, majd Kowa.


Mégegy Berci, ül a bárszéken, akusztikusbasszgitároshoz illõen, másik képen megin Kowa.


Itt már Szabi bûvöl, a másikon pedig Kowa ül a széken törökülésben. (szeretjük, ez van!)


Kowa el akar dõlni, de erre most nem kerül sor, másik képen Szabi.


Szabi már vokálkodik is, a kettes képen meg zúznak megfele mindenkit.


Kétszer is Kowalsky, egyszer füstöl, egyszer meg nem.


Egy szar kép Szabiról, meg egy normálisabb is, az elsõnél el volt mosódva az arca, mert sokat ittam...


Két kép Kowáról, az egyiken éppen befordul, és énekel (IGEN), a másikon mosolyog. Jó buli volt ez, na!

Folyt. köv...
:: Zeusz 23:21 [+] | ::
...

Dolgozó blogolvasóimnak szeretettel

Tisztelt dolgozó blogtársaim. Egy új applikációt fundáltam nektek a neten. Ugye sokan parrantotok amiatt, hogy bejön a fõnök, miközben ti a bloggeromat olvassátok? Ugye sokan úgy gondoljátok, hogy ez kellemetlen konzekvenciák felé konvergálhat bennetiteket? Ugye milyen szar lenne ez? Ugye? Nos, ha bármely válaszra igen a kérdés, vagy fordítva, akkor sok szeretettel javaslom figyelmetekbe ezt a kis zöld vészkijáratos faszit itt az emailcímem mellett a kontakt sorban, meg lent a számláló mellett is van egy csávó, csak klikkeljetek rá, oszt meg lehet vizuálni, mi is történik. IGGEN! Egy munka jellegû oldalt hoz be villámgyorsan a böngitek, és így a pulya fõnök asziszi, hogy valamit dolgoztok, meg termeltek a szarfejû pakitalistának, pedig nem is, emrt bloggot olvastok! Na milyen, tutter találmány!!! tessék alkalmazni!
:: Zeusz 22:01 [+] | ::
...

Rakkendrollboy

Nakéremszépen. Le kell szögeznem. Ácskapocssal. A képen én vagyok látható a legutóbbi (nov. 14) Black-Out bulin. Mint a képen látható - ez gondolom nem igényel kommentárt - k*rva jól éreztem magam a bulin. A szokásos királyság volt, sõt még annál is nagyobb. Legutóbb akkor volt hasonló méretû flesem, amikor kettõnullanullaegyben elmentünk hb-of-ékkal Debrecenbe a Lovardába, ahol is egy kurvanagyot túrtak a srácok!

A lényeg viszont a mostani bulin van, ami még a Lovardásnál is nagyobbat ütött, és elképesztõ, mondom, elképesztõ volt. Mint látható, a képen van vagy három szám, meg kábé négy kezem, de lehet, hogy hat. A tisztelt fényképezõ nagyon, nagyon állatul eltalálta ezt a pillanatot, amikoris én négyszázzal õrjöngök, de tényleg nagyonkurvára kiadom magamból az összes szaros feszültségemet, és csak vonyítok, mint valami ösztönös állat, aki nem tud, csak érez, és jelen van. Király.


:: Zeusz 21:39 [+] | ::
...

Osztálytalálkozó

Te atyaég, nem is tudom, mikor voltam legutoljára ilyen hülyemód izgatott. A helyzet az, hogy december 7-re gimis osztálytalálkozó van szervezõdõben. A legelképesztõbb az egészben az, hogy az a srác szervezi az osztálybulit, aki a négy év alatt a legantiszociálisabb, legbunkerebb arc volt az osztályban. Ha valaki beszólt szegénykicsi Zeusznak, akkor nagy eséllyel az a T. Bandó volt, állandóan cseszegetett, meg barszogatott, meg utált is asszem rendesen, pedig soha egy hangot nem ártottam neki. A furaság az, hogy azóta megért, és asszem valamelyik teológián végez avagy végzett. És beszéltem már Hete Norbival, aki jogon végzett, és mostmár dolgozik õ is, meg beszéltem Pajer Metivel, aki polgári névileg Majer Péterre hallgat, és az õ mobileszközén is hagytam üzenetet, meg megkerestem Cs. Zsófit is, aki talán második év végén elment tõlünk, de azért nehogymár kihagyja ezt a bullert.:) De a legkignebb az egészben az, hogy beszéltem Forján Anitával, akit szinte végig csíptem a négy év alatt, és most olyan jó volt eldumálni telefonon egy kicsit. Hihetetlen, hogy autómatikusan bennemaradt a száma az ujjamban, pedig negyedikben hívtam utoljára oroszleckéért, mondjuk a száma elég könnyû volt, de azért fura, hogy séróból hívtam. Elbeszélgettünk azokról az idõkrõl, amikor Freisinger tanárúr úgy adott ötöst az Andinak, hogy Andi egy szót sem szólt. Freisinger egyszerûen TUDTA, hogy az Andi tanult, és szó nélkül beírta Neki az ötöst. És még hány, de hány ilyen sztori lesz majd dec 7-én. Moszkva tér... Hmmmmmmmm.... Biztos nagy tutiság lesz. Szerintem a következõ napi óráimat le is fogom mondani. A délelõttieket biztosan.
:: Zeusz 10:21 [+] | ::
...

Kowalsky meg a Vega
- Black-Out light - vagy valami más? -

Elhiszed, hogy a szemed az jó
De néha sokmindent nem látsz

Egy nap késéssel sikerült beszerezni a Black-Out-os Kowalsky oldalprojectjét (ez szerintem minimum szégyen egy trú BlackO fantól), de viszont most nem gyõzöm elégszer meghallgatni, és olyan csendesen bólogatva mosolyogni. Mert olyan jó, meg nyugis az egész. És nem utolsósorban Kowalsky-s. Tagadhatatlan.

Híreim szerint, eredetileg az album olcsóbban került volna boltokba, de valamiért mégis úgy alakult, hogy az album 3200 forintba fáj - nagyjából tehát egy árban van a többi hazai kiadvánnyal. Az eredeti koncepció ugyanis az volt, hogy inkább kevesebb pénzért kerüljön az album a boltokba, inkább kevesebb haszon legyen rajta, de vegyék meg az arra érdemesek - illetve az érdeklõdõk. Úgy néz ki, hogy a külsõ - ami, mint tudjuk másodlagos - ezen koncepciónak esett, hogy úgy mondjam, áldozatul. Az album maga elég egyszerûen néz ki, nincsen semmi extra dizájnelem, nem annyira szépen kivitelezett a borító, mint általában a Black-Out borítók (lásd V.V.V. [csak a példa kedvéért]). Sõt - legnagyobb meglepõdésemre - a szövegek is hiányoznak, de ennek az interneten utána lehet nézni. De panaszra semmi ok, mert azt szintén nem lehet mondani, hogy az album inlély csak úgy össze lett hányva. Van egy kicsit figyelemkeltõ elsõ borító - Kowa egy kellemesen szikrázó dinamitköteggel a kezében, vicsorog lefelé, igyekszik minél hülyébb arcot - pimaszabb grimaszt - vágni teljes sikerrel, mögötte egy tehénarcú, meg egy blökiarcú "személy". Hehh.:) Nálam telitalálat, és jelzéserejû is. Figyelem, hüjülünk. De ez olyan hüjülés, ami kicsit elgondolkodtat, és egy kicsit komoly is, de erre még visszatérünk. Ezenfelül még van egy aranyos kis képregény is belül, ami megint art ala infantil-ra van véve, de megint van benne valami, amire az ember aszongya: "Hm." Még egy oldallal arrébb a Vega SC látható teljes tomboló focistadion zöld, mondom, zöld gyepén. Az arcok nagyjábol ismétlõdnek, és a következõk: Kowalsky - ének, szöveg; Jávorszky Béca - akusztikus gitár, meg rendes, meg ének; Juhász Rob - gitár, vokál; Temesi Berci - basszus, vokál; és Újvári Peti - dobok, sampler. Ez tehát a felállás. A lepedõt megfordítva a számcímek olvashatók, kellemes Blahalujzatéri háttér, és egypár szabad asszociációkkal idehozott képpel egyetemben.

És akkor nézzük az ezerszer fontosabbat, a zenét - és a szövegeket. Zeusz féle gyorsrecenziókapszula következik: Jófajta rock-pop, avagy pop-rock, de az ízléses formában, egy kis reppel, és nagyon nagyon fincsi akusztikával meg szkreccs-szemplerrel megfûszerezve, és abszolút bejövõsen hangszerelve. Bõvebben: Rádióbarát muzsika, nagyon kellemes hangszereléssel, eredeti szövegekkel, kicsikét gangsztás stílusban elõadva. Black-Outnál sokkal-sokkal lightosabb, remélhetõleg emiatt is többen meg fogják vásárolni ezt a kis projectet. Érdekesnek találom én azt, hogy például samplerek és az effektek, loop-ok nélkül ez a zene kifejezetten üres lenne - pedig eredetileg én nem nagyon csipolázom az efféle technikai malõrök túlzott használatát. Itt mégis elmegy, sõt, kell. Talán a Black-Out Promohoz tudnám a megoldásokat hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy a Kowa meg a Vega jóval könnyedebb, habár kevésbé dinamikus és energikus, mint az a 3 számos kísérletezõs promo. A basszus a már szinte megszokott és elvárt, Berci hozza a formáját, a megoldásait, és azt az egyedi hangzást, ami olyannyira jellemzõ rá. Bevallom, amikor elõször hallottam a Kowamegavegáról, igaziból kicsit keményebb, enyhén torzított gitárokat vártam, de végül a kíséret, illetve az alap teljesen akusztikus lett, a szólógitár pedig, ami elképesztõen hangulatos kis szösszenetekkel, riffekkel, hangulatokkal operál, rendesen meg van effektezve, és amikor szükséges, el van torzítva. Kicsit olyan feelingem van, mintha valamelyik alterbandát hallgatnám, viszhangosított, dilélyezett hangzásokban bõvelkedik az album, és mintha a stílus is egy kicsit retróra lenne véve - és jól áll.
Ami a számokat, nótákat illeti, nekem legjobban a Fekete lepke címû tetszik - ebbõl készült videóklipp is, amely állítólag elég gyakran látható a Viván, szintén nagy kedvenc az Aszfalt és fehér csík címû opusz, a Többet érdemelsz és a Budapest éjjel. Elsõsorban azért ragadnak meg ezek a számok, mert nagyon lazák, a többinél kicsit dinamikusabbak. Nem erõltetetten lazák - amúgy egyik szám sem az, hanem teljesen természetesek. Persze vannak még muzikál-fincsik, amikért nagyon lehet szeretni egy albumot. Ittvan példuál a Szabad rég, amiben megvannak azok a kis keleties bemozgások, amikért már V.V.V.-s korunkban is megõrültünk, és tulajdonképpen be kell vallanom, hogy habár a vokálok nem annyira furmányosak, mint a Black-Out-nál - Csányiékból csak egy van - de tagadhatatlanul hangulatosak.

És persze külön fejezetet kéne szentelnem Kowalsky szövegeinek. Érdekes módon, most jobban elõjött Kowalsky egészséges cinizmusa, nagyon nagyon bejövõs, és ehhez az albumhoz nagyon-nagyon passzol - Black-Out albumon olyan furán venné ki magát. Itt van például egy idézet: "És jó ha a rendõr a falhoz vág / Mert legalább valakihez beszélsz / Amíg kérdez hogy hol laksz, hova mész..." Hehehehe. Hát nem aranyos?:)
De a kellemes poénkodás mellett vannak igazi begondolkodós Kowa szövegek is, amelyek ugye általában mindenkinek mást jelentenek, és Kowalskyt ezért lehet szeretni. A misztikum, a nagy lepelbe bújtatott titok, és a hallgatók által kibogozandó mondanivaló mindig megvan, mindig benne van a szövegekben. Ami a témákat illeti, én úgy érzem, elég sok dal szól Kowalsky "durva hét évérõl", úgy néz ki, hogy errõl még mindig van mondanivalója. Azonban az üzenet valahogy mégis ugyanaz, ahogy én érzem - itt elég keményen benne vagyok a szubjektívben - éld meg azt, ami van, és valósítsd meg a gondolataidat. Én asszem, ez Kowa fõ témája, és fõ üzenete. És milyen pozitív kicsengésû ez az üzenet újabban! Persze ezeken túl még megvan a spiritualizmus, mint témakör, az állandó, soha véget nem érõ, mindíg meg-megújuló útkeresés, és ezekért a témákért, és fõleg látás és megfogalmazásmódért lehet annyira-annyira szeretni az énekes dalszövegeit. Jobb példát nem is tudok elképzelni a Fekete lepkénél: "Ha mást nem is, de jól tudom hogy milyen fent és hogy milyen lenn, / Az ég kék de a zöldet is kedvelem - mert bármeddig elmegyek, / Ezt jól tudod mert voltál néha kicsit fent és hát nagyon lenn, / Ha mást nem is de élvezed,hogy élheted / Mert ez az életed..." Talán ez lehetne az album mottója. Éljük az életünk, ameddig lehet, legyünk teljesen benne, és történjenek a dolgok, ahogy történnek. Persze a lényeg mindenkinek más, ahány fül és elme, annyi megvilágítás, megvilágosodás. A közös az, hogy mindketten ugyanazt a mûvészt tiszteljük.

Összefoglalásképpen azt kell mondjam, jó vétel, jó dobás, jó próbálkozás. A könnyed stílus és a kicsit jobb marketingstratégia - Kowa meg a Vega plakátok az utcán, én aszittem, hogy rossz helyen vagyok - remélhetõleg meghozzák a népszerûséget. Kowalskynak ez egy jó lehetõség, hogy kihozza magából azokat a gondolatokat is, amelyek a Black-Out keretei közé már nem férnek el. És persze külön ki szeretném emelni a három - általam eddig nem is nagyon ismert - zenész teljes1tményét is, nagyon egyben vannak a nóták, nagyon látszik, hogy ismerték egymást a T. zenész urak. A lemezt tehát csak javasolni tudom, kíváncsi vagyok, koncerten milyen lesz az egész kis project, és erre pedig nem kell sokáig várni, ugyanis december 23.-án fül és szemtanúi lehetünk az elsõ Kowa meg a Vega koncertnek az A38-ban. Mennyit kell még aludni?

:: Zeusz 23:42 [+] | ::
...

A Vörös Hold éjszakája

Mint a régi szép idõkben, emlékszel? Amikor hideg volt, és néztük a csillagokat, mert egy darab felhõ nem volt az égen, és hidegségükben csak szikráztak, izzottak, mint egy gyûlölõ szempár, vagymint kihúnyni készülõ zsarátnok. Ma is olyan, mint akkor volt. Csendes minden, csak a Hold pirul, szégyeli amit lát, pedig semmi nem változott, csak a világra kell rácsodálkoznod, nap mint nap, hiszen változásáben ugyanaz csupán.

Tele vagyok szeretettel, és szeretve vagyok, és mégis, néha erõt vesz rajtam a magány, és a furcsa az, hogy kell is, és jól is érzem magam benne. Nem feszélyez, ha egyedül vagyok, bár egy kicsit bánatos vagyok, fõleg, ha még ez a magány A Perfect Circle-vel társul, mégis mégis olyan jó itt ülni, és közben pötyörészni ezeken a hülye billentyûken, és majd szét fagyni alsógatyában, de akkor is nyitvahagyni az ablakot, hiszen olyan szép ez a hülye világ odakint. Olyan gyönyörûek a csillagok, és a Hold is bújik el... egyre vörösebb lesz... Rágyújtok...
:: Zeusz 00:10 [+] | ::
...

A Perfect Circle

Ha az új Dream nem is örvendeztetett meg annyira, mint szerettem volna, azért nem marad szárazon a lejátszó. Ittvan egy új kedvenc, egy új klasszikus alapvetés.

És tessék, ember. Ittvan egy album, ittvan egy új világ, egy másik megközelítés. Nem mondom, hogy ez a világ jó, de az viszont egyértelmû, hogy befeléfordulós, gondolkodós, és nagyon egyedi. Ezt mind tudja az A Perfect Circle "Thirteenth Step" címû albuma.

Gyönyörû az egész, na. Állatira szomorú, kicsikét néha törzsies (olyan repetitív), de mégiscsak építkezõ, mégiscsak tart valamerre, mégiscsak van benne valami, amire az ember felkapja a fejét és azt tudja mondani, hogy "Na, ez jó!" Maynard (a. k. a. Tool énekes) hangja nagyon ottvan, és ugye amit õ leír, az meg van mondva, az nagyon oda van téve, és tulajdonképpen azt érzem, hogy érzelmileg, meg mindenhogy nagyon ottvan ez az album, ez az új A Perfect Circle. Mikor lesz koncert?
:: Zeusz 21:08 [+] | ::
...

Train of Thoughts

Na most, bizosan sokan fognak utálni, de majdnem biztos vagyok abban is, hogy lesznek, akik bólogatni fognak majd rám, és aszongyák hogy igazam van... Csapjunk a lecsóba...

Underground forrásokon keresztült sikerült beszereznem az új Dream Theater albumot (ez biztos nem a fake, hanem a rendesen megmixelt igazi, echte...), és túlvagyok az másfeledik meghallgatáson. Íme a véleményem:
A legfõbb Dreamerek már biztos matekoztak, hogy vajon ez az album is úgy fog-e kezdõdni, mint ahogy az elõzõ befejezõdött (ez mostantól akkor már így is lesz örökre?), és erre a válaszom az, hogy igen. Az As I Am rádióverzióját szerintem mindenki hallotta, én nem, ezért az albumnyitó számról, nem mondok véleményt, szerintem nem egy nagy dobás, de errõl - mivel mindenki ismeri, aki akarja ismerni - nem beszélünk.
Az album nagy része kicsit egysíkú reszelõsre sikeredett nálam, agydöngölõ riffekkel, szerenécsre, van, ami megmaradt, azok pedig a hírtelen riff váltások, amik mára már a DT trademark-jaivá lettek - ezek mind megtanulmányozhatók például a This Dying Soul címûben is. De ez nekem már nem DT ez a vontatott verze ez már nem az a könnyed muzsika, amit én annyira szerettem, és hát, hm, az énektémák is ugye voltak jobbak. Szerintem ez a torzított reppelés igazán felejtõutca lehetne végre, Jamescsávó, nem ilyen voltál még régen, amikor annyira a cimbim voltál... Persze nemcsak James változott, változott maga a zene is, nálam még a SfaM elment, sõt, nagyonis elment, egyik kedvenc Dream lemezem, de atán amennyire vártam a Turbulence-t, annyira nagyot csalódtam benne. John vastag, agydöngölõs riffekkel operál, hol vannak azok a szépséges és sokféle gitársoundok, amelyek az I&W-t meg az Awake-t jellemezték. Most csak belassult döngölések vannak, nem mondom, jó ezis, lehet rá hedbengelni, meg Jordan is kellemesen lekiséri, tehát ilyen unisono részekben bõvelkedik az album, de valahogy már nálam ilyan fáradt az egész, olyan kötelességszerû, olyan muszájbólcsinált, nem is tudom, meg merjem-e kockáztatni azt, hogy jellegtelen. A szólók is olyan tekerõsek, sok dallam és emóció nincs bennük, olyan kötelességbõl kifundált virgaságok, itt például a második szám végérõl beszélek, ahol 128-adokban vagyunk, csak azt a miértet nem találjuk sehol. Mert csak... Persze koncerten biztos az emberek meg fognak õrülni, amikor John az orruk elõtt mosolyogva játssza ezt a számot, akkor tényleg szép lesz, de most egy kicsit öncélú.
Kis felüdülést hoz a harmadik szám eleje, egészen jó ötlet, Jordan felvezetõje is szép, kellemes a riff is, LaBrie hangjához is sokkal jobban passzolnak az akusztikus dallamok, kíváncsi vagyok, hogy majd koncerten hogy birkózik meg az egésszel. Persze a legnagyobb cink akkoris a SfaM, amikor koncerteken keresztül artikulálatlanul üvöltött, szinte végig egy magánhangzóval, mássalhangzók elvétve. De ez az Endless Sacrifice nevû végre egész jó, az akusztikus verzerészkre akár még ötöst is adnék, de a bólogatós hedbengelõs részre már nem. Sajnálom, nálam a DT nem tartozott a nagy földbedöngölõ riffgyárosokhoz, szerintem ennél õk sokkal jobban tudnak, és sokkal többet tudnak, csak most valamiért leplezik. De itt végre, valami kellemes kis szétesõs jazzelés is történik, köszönjük szépen. Aztán klasszikus - mai színekben, hangszereléssel, zenés játékok kipipálva. Na, ez a bajom. Panelekbõl építkezünk, de tessék mondani, hova vezet? Nagyon jól tetszenek szólózni, és tényleg fület gyönyörködtetõ, és majd a kisgitárosok, meg a kiszongisok rá fognak gyógyulni a hifiberendezésükre, és szedik le majd nagyon az új DT-ét, és mosolygnak majd barátaiknak, hogy ezt is tudják... Tovább most nem akarom hallgatni, hol van a Scenes albumom???

Szal így, lassan az másfeledik meghallgatás után kénytelen vagyok azt mondani, hogy a Dream Theater ezen albuma sem jött be nálam, persze még változhatnak a dolgok, de úgy néz ki, hogy azt a játokosságot, és sokoldalú zenei világot, amit még a SfaM-nál sikerült megvalósítani, mostanra teljesen levetkõzték a srácok.
Nem, nem mondom, hogy rossz, inkább azt mondom, hogy a Dream Theater számomra rossz irányba fejlõdött. Akik istenítik a Turbulence-t, azoknak jó hírem van: a zenekar az 6DoiT elsõ lemezének zenei stílusát viszi tovább nagyerõkkel, sajnos nekem ez már nem buli, de lehet, hogy az idõ majd megváltoztat megint, és akkor teljesen bírok tombolni majd megint a Dream Theater-re. Ha ez megtörténik, akkor a ToT biztos a kedvenceim közé fog tartozni.
De nézzük, mi is található ezen az albumon, így második meghallgatás közben:
- Vastag prog riffek
- Sajnos néha túl kevés szinti
- Általában közepes énektémák, néha egészen kellemetesek, és jól szerkesztettek, de azért nagyrészben csak sóhajtozni tudok: "Hol vannak az idõk, mikor..."
- Sok torzított ének, pedig az már a FII-nél sem jött be
- Nagyszerû zenei játékosságok, sajnos csak elvétve, akkor viszont nagyjából céltalanul
- Sajnos túl sok virga, a dallamok már - úgy néz ki - nem fontosak.

Összefoglalásképpen azt vagyok kénytelen mondani:
Ez az új album követi a 6 Degrees vonalat, tehát nálam nemgyerebe. Viszont elõreláthatólag sokan fogják imádni, és alapvetésnek tartani, ezt kénytelen vagyok hangsúlyozni. Dehát ez annyira szubjektív... Biztos bennem van a hiba, a zene tökéletes. Csak... :-(((
:: Zeusz 13:39 [+] | ::
...

Matrix III.

Na, holnap megnézem a Mátrix III-t, még sose voltam ennyire "friss" filmen, és a leggázabb az, hogy nem láttam még a kettõt se, és hiányzik a láncszem.. ezvan...:)
:: Zeusz 14:50 [+] | ::
...

Mik vannak...

Jaj, kevés az idõ, sok a tennivaló, mégtöbb a terv. Most sikerült egy kicsit belenyúlni a bloggba, mert olyan randa volt már ez a szályt, hogy szörnyû, mondjuk mosse lett egy matyóhímzés, de legalább. Lett Black-Out bannerünk, mert így nem kell értesítenem mindenkit, hogy mikor lesz a legközelebbi koncert, "Ottvan kinbazze, fönn, nézd meg az arcoddal." A számlálót letettem lentre, a statcenter meg nem mûködik, jól meg kéne õket rugdosni.

Meg persze engem is, mert el vagyok havazva. Most izgulok, hogy elsõ havi bevételembõl vajhmennyi fog megmaradni, végre sikerült elindítanom ezt a bizniszt, mostmár rendesen megy, van munkám, csak még nem tudom, állambácsi mennyire fog megvágni.
:: Zeusz 14:48 [+] | ::
...

Amerikai szépséget, méééég

You want to see the most beautiful thing I've ever filmed ? It was one of those days... where it's a minute away from snowing, and there was this electricity in the air. You can almost hear it. Right? And this bag was just... dancing with me, Iike a little kid begging me to play with it, for 15 minutes. That's the day I realized that there was this... entire life behind things... and this incredibly
benevolent force... that wanted me to know that there was no reason to be afraid... ever. [...] I need to remember. Sometimes there's so much... beauty... in the world. I feel like I can't take it... and my heart... is just going to... cave in.
:: Zeusz 17:46 [+] | ::
...