:: ZeusZ W3B-Bl0gjA ::

:: Contact :: ICQ: 7315852 | e-mail | ::

:: Monday, June 30 ::

Agárdi tábor

Idén tizedszerre megyünk gyerekekettáboroztatni... Kész siker és katasztrófa is egyben. Siker, mert azért a tizedik jubileumi tábort megérni nem kis dolog. Sem nekem, sem pedig a kölyköknek, akik közül egykettõ már hetedszerre jön velünk.

Katasztrófa, mert tavaly a hét napot alig bírtam ki, olyan keveset aludtam, ez az idei pedig tíz napos lesz.... Én ki fogok készülni....

:: Zeusz 01:17 [+] | ::
...

Elmélkedünk, elmélkedünk?

Hát ja, azt is kell néha, mert tudod, az ember életében vannak fokozatok (érettségi, diploma, elsõ munkahely, satöbbi), amiket ha meglép, akkor azt hiszi, hogy "Hû, most aztán valaminek nagyon vége van!" Aztán kiderül, hogy az élet majdnem ugyanolyan formában (kicsit megváltozott körülményekkel ugyan) megy tovább a maga útján. Az elsõ ilyet akkor éreztem, amikor 20 éves lettem.

Azt hittem, hogy most én itten 1998 decemberében betöltöm a második X-et, és "Úristen sohatöbbet nem kezdõdök évszámilag egyessel, csakmajd ha száz éves leszek...". Ebben az idõben valóságos depresszió lett rajtam úrrá, hogy atyaég, ma még ünneplek a haverokkal a Borpatikában, de holnap már húsz leszek, és sohasohatöbbet nem leszek tinédzser. Pedig desokminden köt ide ehhez az elsõ 19 évhez, mennyi barátság, mennyi nevetés és komolykodás, koncertek, élmények, csókok és mókák, illatok és könyvek, arcok és emlékek, ízek és helyek, morfondírozások és meglátások, beszélgetések és hangulatok, mennyi minden sokféle élménykavalkád kötõdik ehhez az elsõ két évtizedhez.

Aztán másnap felkeltem, és gyorsan megnéztem, hogy minden rendben van-e. Az akkor még papír alapú telefonregiszterembõl nem törlõdtek ki a barátaim amúgy fejbõl ismert telefonszámai, ugyanúgy ébresztett a kedvenc zeném, felhívott a kedvesem, ugyanúgy megmaradt minden élmény és hangulat, ugyanúgy a folyamat közepében voltam, benne az én világomban, benne a mindent érzékelõ, mindent értelmezni akaró önmagamban. Semmi nem változott, egy dolog kivételével. Ez pedig az, hogy az életéveimet számláló pozitív egész szám 10 év után elõször nem egyessel, hanem kettessel kezdõdött. Aztán rájöttem, hogy ezen viszont nincs mit értelmezni, és ez semmin nem változtat meg semmit, csupán egy levegõben lógó tény és esemény érte utól és hajtotta végre önnönmagát: 20 éves lettem.

Most megint azt hittem, hogy valami meg fog változni. Merthát diplomás lettem, vagymi. És kézeldel, semmi nem változott. Annyi változott, amennyit én változtattam. Levágattam a hajamat. Amúgy az is érdekes, hogy minden "váltáskor" csinálok magammal valamit. Amikor kiléptem a Baranyai utca 16-18-ból 14 éves koromban, akkor vettem magamnak egy piros fejkendõt, meg egy jézusospólót. Ekkor kezdõdtettem el én önmagamban a lázadókorszakot. Ekkor kezdõdött el a szakadtfarmeros, szétszakadtflanelinges korszak. Aztán ez tetõzött harmadikos koromban, amikor pedig kiléptem a Toldy Ferenc utca 9-bõl 1997-ben, akkor kilövettem a fülemet. Most pedig, amikor otthatam a Reviczky 4/c-t, levágattam a hajamat. Konszolidálódom külsõleg és egy picit alkuszik az a rokkerfajzat, aki 98-ban azt mondta, hogy nem fog. Nem nagyon, de egy picit alakul õ is. A diplomával szerzett "változás" - ha van ilyen, egyáltalán - nem érzékelhetõ egyik pillanatról a másikra. Hiszen ugyanúgy szeretem a jazz-t, meg a rock-ot, ugyanúgy vannak konfliktusaim, ugyanúgy tanítok, csak néhány nap múlva fenyegethetem az egyik kedves tanítványomat azzal, hogy "Visszaadom a diplomámat, ha mégegyszer ilyen hülyeséget mondasz.". Ugyanúgy nincs idõm a kapcsolataimra, ugyanúgy szeretném feltalálni azt a gyógyszert, amivel egy napot 30 órára tudnék nyújtani. Ennek a receptjét ugyanis nem kaptam meg a diplomámmal. Ugyanúgy bánok a pénzzel is, mint eddig. Ha van, akkor szórom, ha nincs, akkor meg ott baszódjon meg az egész. Ugyanúgy nem tudok elõre tervezni, mint eddig, ugyanúgy nem tudom, hogy mit fogok csinálni 24 óra múlva.

Ami esetleg megváltozik ezzel a "jeles" minõsítésû oklevéllel az csak a külvilágnak szól: "Vigyázz, ez a csávó lehúzott öt évet valami egyetemen, szal lehet, hogy ért egyvalamihez." És én értek egyvalamihez, vagy kétvalamihez. Az angolhoz értek egy picit, de mégjobban értek a pofázáshoz, a megfejtéshez, a pofázáshoz. És komolyan mondom, hogy elsõs bojtár koromban kb. 80%-ig ugyanígy beszéltem angolul, az a 20 százalék az meg fika szakmai cucc. Tudom, hogy mit jelent az, hogy analytical approach, meg display of violence, meg tudom mi a különbség a contract, a contradict meg a contribute között. Ezzel körülbelül ki is fújt. Valamint magántanárként többet kérhetek el, hiszen "van diplomám".

Szóval biztosíthatlak, ha esetleg adjaisten találkozunk, akkor ugyanúgy hüje leszek, így, pontos jével, elviszem a vizipipámat, meg berúgunk. Erre diplomásbecsületszavamat adom. Ami történt az az, hogy még egypár élménnyel gazdagabb lettem, de majd ezekrõl egy másik alkalommal.

Hiszen tudod:

Eljön minden régi hely, minden ismert illatod és néhány új szín...
:: Zeusz 00:49 [+] | ::
...

Szóval tessék élvezni ezeket a kütyüket.
Jesz.
:: Zeusz 03:10 [+] | ::
...

Éspersze ittvan mégegy okosság, egy ilyenkis csetelõ kütyü, ahol velem, meg egymásközött lehet ... értedugye, csávókám. Kommunikálni, mintegy és megbeszélni dolgokat. Élõben... Tiszta cirkusz.
:: Zeusz 01:44 [+] | ::
...

No, béláim, újdonságot sikerült beépítenem ebbe a témába, ezentool (õk a legkignebbek) Tik is beleszólhattok a témába, kérekmindenkit, hogy ne adjon meg full gfake infót, mer az nemszép dolog.

Csókacsalád.
:: Zeusz 00:59 [+] | ::
...

Ma voltam Krisztián fotókiállításszerûségmegnyitóján, ahol én olvastam fel a megnyitószöveget. Most sokáig nem leszek, lekközelebb majd szombaton írok, mert Katûánszkival elm1ünk Tiszavasváriba távolproblémától kikapcsolódás végett.

Mindenkit csókolok, szombati viszontlángolásra:

ZZZZZ
:: Zeusz 23:16 [+] | ::
...

Hersztályül

Kézejétekeee, levágattam a hajzatomat. Neeeem, semmi cicó (nálam van a slukker), elég rövid lett, de eddig szinte csak pözitív visszajelzések gyöttek.

Az eset elvileg prüsörtökön történt volna (ez nálam a csütörtök jele;) ) de a foderátor nem bírt fogadni, így megegyezödtünk egy péntekben. Mentem is pénteken tízre, és amikor sorrakerültem, mekkérdezte, hogy mi legyen. Mondom a copfnak legyen annyi, és maradjon belõle mondjuk |==========ennyi==========|, a többi meg szabadfoglalkozás, csiászamitakarsz édezsbarátom.
Aszonta sirály, copftól vellámgyorsan megszabadítot, ezt hazahoztam muternak. Ha ekkor megszökök, akkor már rögtön úgy nézek ki, mint Szondi mindkét apródja.:) De én beültem a székbe, és egy hajamosás után elkezdett vagdosni Péter, a foderátor, csattogott az olló, berregett a beretva, simult a fésû, és maceráltak az ujjak. Kb. 20 perc alatt megvolt az új hersztályül, ami tetszett is tulajdonképpen, csak egy kicsikét ókonzervatív lett, ilyen Gabgab stílusú, ha érted, mire gondolok... Fizetek, beülök az autóba, és mondom, hogy ez mind sászár, de azér kéne valami dögsztályült is belezúzni a séróváriba, és ezér kifolyólag bevágódtam a Plusszdiszkontba, és vételeztem ûberforszmegazsír loreál hergélet. Én. Hazaérve belõttem a sérót, szépen a hosszabját, ami a fejem tetején van, fellõttem függõlegesbe antennának, hátul, ahol meg rövid, meg belõttem tüskesztályülre. És aszontam, hogy ennek a hajzatnak kutyabaja, és kézede, még bemutatkoznom se kellett.

Remélem majd nektek sem kell...:)

Utánnam a tsóközöny:
:: Zeusz 22:24 [+] | ::
...

Dire Straits - Brothers in Arms

These mist covered mountains
Are a home now for me
But my home is the lowlands
And always will be
Some day you'll return to
Your valleys and your farms
And you'll no longer burn
To be brothers in arm

Through these fields of destruction
Baptisms of fire
I witnessed your suffering
As the battles raged high
And though they did hurt me so bad
In the fear and alarm
You did not desert me
My brothers in arms

There's so many different worlds
So many different suns
And we have just one world
But we live in different ones

Now the sun's gone to hell
And the moon's riding high
Let me bid you farewell
Every man has to die
But it's written in the starlight
And every line on your palm
We're fools to make war
On our brothers in arms
:: Zeusz 01:57 [+] | ::
...

Az okosságomtól eltekintve meg mindenki megb.szhatja, mert volt egy frankó kis hely, ahol tanítottam, jó pézér, és most az is befakkolt, ezér én havi sokpézt?l esek el, amit nem tudok pótolni... sirály.

Nyárra meg leáll a tanítási biznisz, kb harmadannyit tanítok, mint "évközben", és persze állandóan mindenki naóyaral, ha nem, akkor meg vizsgázik. És nekem fogy a pénzem, de télleg.

Az uborkaszezon monnyon le.
:: Zeusz 00:59 [+] | ::
...

Elmélkedések

...szóval azon gondolkodom itthon, kellemetes Pink Floydos magányomban, hogy mennyire is érdekes ez a bölcsészetudományi kar, meg ez az egész szakdolgozat, diplomázás dolog.

Vannak olyan tanárok - és olyan emberek is egyben - akiknek nem az a fontos, hogy mit tanultál meg, hanem az, hogy milyen gondolataid vannak mûvekrõl, legyen az festmény, zene, irodalom, vagy bármiféle más mûvészet. Akiket nem érdekel, hogy egy író mikor született, és miért rúgták ki az egyetemrõl (lévén ezek az infók amúgyis megtalálhatók bármilyen lexikonban), hanem hogy TE, mint olvasó, mit gondolsz róla? Milyen képeket látsz benne? Hogyan értelmezed?

Be kell valljam, ebben jó vagyok. Tudok beszélni arról, hogy mit jelent számomra egy vers, például, miért tetszik, avagy miért nem. Lehet engem utálni azért, mert egypár vizsgámon, ahol véleményt kell kifejteni, jobb jegyet kapok, illetve kaptam, mint azon társaim, akik a könyvet/jegyzetet "mondták fel". Engem ezért szeretnek a tanáraim, és ezért kaptam mostis ötöst. Az államvizsga beszélgetés volt, vagyis nem az volt, de annak fogtam fel. Beszélgetünk irodalomról és mûvészetekrõl és értelmezünk. Ha csúnya szóval akarnék élni, azt mondanám: megfejtünk. Mert arra a kérdésre, hogy "Tudnál-e kapcsolatot találni a második világháború utáni szövegekben fellelhetõ erõszak megjelenítése és az abszurd humor között?" - nem lehet felkészülni. Itt bizony improvizálni kell. És ebben én jó vagyok, gyorsan fel tudom találni magam ezekben a helyzetekben, és tudtam volna a 22-esbõl is idézni, meg a Svejkbõl is, de én inkább A Zongoristából jöttem elõ egy részlettel. Ezzel valszeg meghökkentettem a vizsgabizottságot, de mivel látták a filmet, el tudtam mondani, hogy hogy is jön össze az erõszak megjelenítése és az abszurd.

Így tudok nyerni. Gondolkodom, és merek véleményt formálni. Utálom a könyvszagú tudást, megvetem! Szeretem az egyéni gondolatokat, az eredeti megközelítést, és jól esik, amikor ezt értékelik. Ennek az "eredetiségnek" - nem nagyképûségbõl mondom, bocsi... - már elsõben voltak jelei, amikor egy esszét írtam "A zene fejlõdése a 20. században" címmel Stílgyakra. A legcsúcsabb viszont egy harmadikos munkám volt, amikor T. S. Eliot Prufrock-ját vetettem össze a Fates Warning - A Pleasant Shade of Gray címû albumával. Mert nálam összejött valahogy a kettõ, valahogy egybevágott. valami villám beütött, és hirtelen összeállta kép Prufrockilag meg APSOGilag.
És ugyanez történt a diplomaíráskor is. Éppen T00l-t hallgattam, egy koncertet, ahol elõjött ez a "Think for yourself! Question authority!..." dolog, és rájöttem, hogy ennek az egésznek tökre van köze a 22-es csapdájához, meg a Svejkhez is. És tulajdonképpen ez a T00l gondolat fogta össze a munkámat.

Képtelen lettem volna valami elbaszott irodalmi szimbolikaelemzésbe belemenni, vagy valami számomra halál irreleváns dologról írni. Muszáj, hogy valami újat teremtsek azzal, hogy írok, és olyan dolgok jutnak eszembe, amik másnak nem feltétlenül...
:: Zeusz 00:10 [+] | ::
...

Államvizsgálat

Na, kézejétekeeee, hogy mostantól egy diplomásember blogját olvassátok. Ennyit elöljáróban.

A részletekrõl most:

Az államvizsgára június 11.-én szerdán kezdtem készülni. Az elsõ lépés természetesen az volt, hogy megtudjam, kik államvizsgáznak még rajtam kívülem amerikai irodalomból. Ezt a könnyen kideríthetõ mutatványmegfejtést Csubzra bíztam, akivel vizsgaidõszakban mindig kóperálunk, mert nehogymár ne ott könnyítsünk, ahol lehet. Õ kiderítette, hogy az "okos" lányok közül ittvannak pl. a Mayflower és Happy kódnevekkel ellátott bölcsészfemininegyedek, akik biztosjómunkásemberek lesznek és ideadják a szükséges jegyzeteiket. Azt is mondhattam voln', hogy taposóslányok, vagy pedáloslányok, de ez az attribútum ezen két szolgálattevõre nem alkalmazható - nem tartoznak abba a kategóriába.
Június 12.-én, csütörtökön féltizenegykor találkoztam 'flowerrel, aki ideadott egy hatalmas anyag amerikai irodalmat (ide beleértve az õáltala megszerzett és tényleg taposóslányok által kidolgozott kanadai illetve ausztrálirodalom tételeket [ezek a tételek is bennevannak a tételsorban, habár ausztrál vagy kanadai irodalomról csak speckollokon eshetett esetleg szó]), ezenfelül még kaptam frankó Módszertan jegyzeteket is. Ezeket én rögtön lefénymásoltam a Tigra kompitor káefténél (Tigra rúlz, olcsó fénymásolás netovábbja), majd a cuccot visszavittem 'flowernak. Eztán jelentkeztem Happynél is, aki elkuncsorogta a taposóslányok tételeit, mer Neki az nem volt meg. Ami viszont Neki megvolt - az 12 amerikai irodalom tétel - _kidolgozva_. Elõzõnap pakolták össze a Mónival... Istencsajok, énmondom. Egy ital a banketten, az a minimum. Na, gyorsan lefénymásoltam ezt is, aztán irány haza, és elkezdtem olvasgatni elõször az irodalom tételeket.
Június 13, péntek: Tanítás után irodalomtételeket olvasgattam, terv szerint szombat délig irodalom tanulás, szombat déltõl módszertantanulás folyt volna. Persze az irodalom elhúzódott, mert az még érdekel, és mindent elolvastam, van amit többször is.
Június 14, szombat: Eggész nap irodalomtanulás, persze ilyenkor bejelentkeznek tanítványok is, csakhogy bonyolódjon a helyzet. Este elloptam Gabgab öltönyét. Csaba elkérte az irodalomtételeket, elõzõ nap pedig a módszertant.
Június 15, vasárnap: Növekvõ paraélmény jelentkezik, miután tapasztalom, hogy ennyi módszertant lehetetlen megtanulni 1 nap alatt. Persze, amit lehetett, azt átnéztem, és hajnali félkettõkor felhúztam az órát hajnali ötre.

Innentõl pörögnek az események

Június 16, hétfõ
01:30 Fekvésalvás
05:00 Óra csörög, óvatosan leállítom (ez azt jelenti, hogy 10 perc múlva újra ébreszt)
05:10 Óra csörög, és a fejem felett a rádió is bekapcsol, döntök még három perc szemlehúnyós lusti mellett
05:13 Szemlehúnyós lusti vége, rádió lezár, mobilcsörgés kikapcs, villany fel, utolsó ütközetre való mentális felkészülés, és további módszertan tételek átnézése.
07:15 Módszertan tételek "elasajátításának" [mirõlbeszélsz? Az egyszeri felületes átolvasás mióta elsajátítás?] Megkeresem a diplomámat és átolvasom a bírálatot, mert az államvizsga úgy kezdõdik, hogy be kell mutatnom a diplomámat, el kell mondjam, hogy mirõl írtam. Nagyjából összeszedem a gondolataimat. Közbe elõveszem a fehér ingemet, és megkeresem az ünnepi cipõmet is. Félek.
07:45 Megittam a kakaómat, enni nem tudok. Tükörbõl táskásszemû szörnyalak inte felém, kipucolom a cipõm, utolsó sóhajok és hûbazmegekkel egybekötött fogmosás. Tételeket bepakolom a bõrtáskába, a diplomamunkámat is, meg a huszonkettest meg a svejket, aztán
08:25 Indulás. Egyetemre kilencre kell beérni. Öltözékem hibátlan, úgy nézek ki, mint egy ügyvéd, és körülbelül olyan szarul is érzem magam.
09:00 Elkezdõdik. Köszöntés ékes angol nyelven. P. É. tanárnõtõl. Kiderül, hogy második leszek, mert az opponensemnek korábban le kell lépnie. Mégegyszer átnézem a kanadai és ausztrál tételeket, pedig ez ilyenkor már semmit nem ér... Tudom én ezt jól, ezért abbahagyom a tanulást, már nincs értelme. Próbálom valahogy a paraméter (parázást mutató mûszer) mutatóját lejjebb szorítani, de nem megy. Sohasem féltem még ennyire vizsgától. Úristen, a módszertanra nem készültem eleget. Meg fognak b@szni.
09:20 Nem leszek második, mert M. Zs. [opponens] Még nem jött meg. Mégegszer át kellett volna nézni a módszertant és 4-5 nappal többet szánni rá... Én hülye, hogy nem készültem többet. Dühös vagyok magamra. Nagyon dühös....
09:50 Zs. beszállingózik, és én kérdezem mosolyogva nem kevés irróniával:
- Tudod már, mit fogsz tõlem kérdezni?
- Persze! Miért? Neked nem adtam oda? - [Magamban elküldöm magam a jó... "IDEADTAD VOLNA, HA ELKÉREM? ÉS NEM KÉRTEM EL... ÉN HÜLYE"] és ideadja a kérdéseit.
09:55 De idõ már nincs elolvasni, mert rögtön lök be az ajtón, K. Zs. az egyik jófej tanárom (nem azonos az opponensem Zs.-vel...). No, akkor kezdjük
09:57 Isteni! K. K. ül velem szemben. Az a nõ egy tündér! A megtestesült jóakarat és mosoly. Én meg elkezdem lassan mondani, hogy mirõl is írtam a tézisemet (elnézést, a diplomamunkát íg mondják angolul, és én már nagyon ráálltam erre a kifejezésre.) K. K. böszen bólogat és mosolyog... Önbizalmam van újra. Megkapom a kérdéseket. Tökjó kérdések... A tézisében azt állította, hogy Svejk és Yossarian tulajdonképpen szolgálattagadók. Hogyhogy nem lövik õket ott helyben fõbe? Válaszolok. Kicsit fakón, de okosat. Hát, õõõõ... Svejknek és Yossariannak sikerült megtalálni azt a szûk ösvényt, ahol még végrehajtják a parancsot, de mégis mentik az irhájukat ÉS szabotálják a katonaság intézményét. Két részletet mondok a könyvekbõl... Második kérdés: Sigmund Freudnak a Gestapo felajánlotta, hogy szabad utat adnak neki Ausztriába, ha aláír egy papírt, hogy a Gestapo-fiúk nem verték meg és jó bánásmódban részesítették. Ez persze propagandacélokra történne. Freud ezer örömmel aláírja a papírt, csak mégegy mondatot hadd írhasson a végére. És odakanyarítja: "Bárkinek melegen ajánlom a Gestapo-t". Kapcsolatba tudom-e hozni az általam olvasott mûvekkel, illetve a tézisemmel? Õõõõõ, hátpersze, miért kérdezel hülyeséget? Svejk meg Yossarian is pont így szabotálta a hadsereg intézkedéseit. [Duma még. Sok.] Szenkjú!
Amerikai tételt húzok. 9-es tétel.
- Szerencséd van, Gábor, - mosolyog elbûvölõen K. - "Mi a funkciója az erõszaknak a második világháború utáni amerikai irodalomban?" Ez teljesen kész... Ugyanazt a tételt húzni, mint amirõl írtam a tézist. Ez vicc. És elkezdek beszélni az Szlóterház namberfájvról (ötös számú vágóhíd), példákat hozok a 22-esbõl... Nyeregben vagyok, na. Még egy kérdés: "Milyen kapcsolatban van az erõszak és az abszurd humor?" Erre a kérdésre az A zongorista címû filmbõl hozok példát. Mindenki elismerõen mosolyog és bólogatnak. Szenkjú!

De a nagyparaindok most jön.

Módszertan.

4-es tétel. Olvasás, hallgatás. Hogyan épülnek fel, mi a közös bennük, tapparappa. Válaszolok - nem mindig biztosan és nem mindig jót. Belekérdez másba. Bólogat, bár az arca savanyú. Szenkjú!

10:20 Kijöttem. Körbetelefonálok Anyunak, Apunak, Katának, Ötvösnek. Kiszvagyok, megvagyok. Jaa. Jólsikerült. Nemvoltgáz. Ja, elmontam frankón. Okosakat. Izgultam, nekérdezz már hüjeséget. Hááát, szerintem olyan négyes lesz... Az rendbevan nem? A módszertan volt a legszarabb, az hármas lesz...

És innen már nemfontos az események elhelyezkedése a kronológiai síkon. Be a Studentbe, Wolffal megiszunk a Grinzingiben egy fröccsöt, közbe pedig a siketek jelnyelvérõl beszélünk. Apám, az tökre érdekes, jövõre megpróbálom elvégezni. Jön Csubz is - õ utánam ment be nem sokkal vizsgázni - a Grinzingibe, iszunk egy keveset még.
Mikorra lesznek készen? Aszonták kettõre. Ááá, biztos nem végeznek kettõre, mennyünk be háromnegyed háromra.

Beérünk fél után, de már jönnek szembe a csajok:
- Ötöst kaptatok! - Á, hülyék ezek a csajok, lehetetlen.
- De! Ottvan P., kérdezzétek meg tõle!

- Hol voltatok?
- Hát, kocsmában, aszittük nem lesz vége kettõre.
- Mindegy. Vége lett.
- Tanárnõ, akkor hányast kaptunk?
- Ötöst, fiaim, mindketten.
- Dehát... a módszerta...
- Jók voltatok, hoztátok a formátokat. Te, Zeuszkám, eredeti voltál, Csabám, Te meg, ahogy szoktad.
- És ez azt jelenti, hogy a diplomába az lesz beírva, hogy...
- Igen!
- Dehát... Négyeskettesnégyeskettes a szigorlati eredményünk!
- Ugyanmár! Én nem nézek hátra, csak elõre. Kit érdekelnek a szigorlati jegyek? Jók voltatok, én voltam az elnök, és én ötöst adtam Nektek.

Hm... Látjátok, de érdekes, így is lehet... Na, de errõl máskor.

Akkorhát idevésem a vizsgabizottsági tagok neveit:

Petrõczi Éva elnök
Mohi Zsolt opponens
Kállay Katalin amerikai irodalom szaki
Sárosdyné Szabó Judit módszertan szaki
Kovács Zsuzsanna Mária bizottsági tag

Nem volt itt, de meg kell említenem:

Juhász Tamás témavezetõ nevét is.

Köszönöm jóindulatukat.

Aztán, kicsit becsiccsentve a napsütéstõl bemegyünk az angoltanszékre, Zsuzsa már ottvan, nyakunkba borul:
- Annyira boldog vagyok!

Miért csak az utolsó percben derül ki, hogy itt emberek emberszámba vesznek másokat? Most itt nem a bizottságra gondolok, hanem úgy az egyetemre, általánosságban. Érdekes...

Még jövök....
:: Zeusz 10:39 [+] | ::
...

Na, szóval ittvagyok, még utoljára államvizsga elõtt.

Kérjétek a magaságost, hogy nehogy a 13-as tételt húzzam módszertanból...
Semmimástnemtudokelmondani.

Keremkapcsoljaki.
:: Zeusz 05:10 [+] | ::
...

No, utolsó ütközet elõtt állok, mert hétfõn államvizsga. Miccótok hozzá? Emléxetek? Öt évvel ezelõtt a porbafingó kispöcs egyetemista elkezdett bejárni nagyon tisztességesen a Károlira, aztán abszolválgatta az éveket, és sohasem bukott többet, mint amennyit feltétlenül muszáj.

És most végevan. Még hétfõn vizsgázom amerikai irodalomból, megvédem a diplomámat (akár még M. Zs.-tõl is), és módszertanból megmutatom, hogy tudom a frankót.

Aztán kész, sohatöbbet egyetem... Hihetetlen, hogy tényleg vége van....

És a legszarabb az, hogy nem is tudom eldönteni: sírjak, vagy nevessek?
:: Zeusz 23:41 [+] | ::
...

No, letöõthetõ ez a Keresem az utam nevû okosság is, tessék hallgatni, véleményeket az eddigi három számról magánban szívesen várom én.

Készcsók.
:: Zeusz 15:09 [+] | ::
...

Hamarosan kaptok mégegy okosságot tõlem, ilyen letöõthetõ okosságot, de most éppen nem akar elmenni. Mert ilyen. Na mindegy.
Még gyövök, most alsz, fáradt....
:: Zeusz 01:41 [+] | ::
...

Ma pedig leporoltam a kerékpáromat, és tekertünk egy jót az Ötvössel.
Most pedig megyek aludni, mert holnap délelõtt bébiszetterkedek, és ott frissnek kell lenni, mert az öcsém szétszed.
Jó8.
:: Zeusz 00:42 [+] | ::
...

Be kell valljak most Nektek valamit, Tisztelt olvasók.

A helyzet az, hogy tegnapelõtt az Áronnál úgy bebasztunk, hogy az valami egészen embertelen. Ott kezdõdik, hogy elvittem a vizipipámat, vettem a zosonban ilyen Fjord nevezetû Absolut-ra hajazó vodkát, meg egy kétdekás vodkát, hogy meglegyen a majdnem egy liter. Talán így utólag visszanézve a kis kétdekás nem kellett volna. Ezenfelül Áron még kért sört, azt is vettem Neki, öt üveggel.

Megérkezésem 3/49 felé datálható, de mivel nem volt otton üccsi, bevsároltunk azt is, így az italozás negyedtíz felé kezdõdhetett. Az még képbe van, hogy Katánszkit olyan 10 felé felhívtam, és iszogattunk, és egyrenagyon bebasztunk. Éjfélkor elsírtam magam a porcelán nõvér vállán, asszem 2x is elpanaszoltam neki az élet nehézségeit, és aztán bevágtm a körhintás szundit.

Reggel hétkor ébredtem, elképesztõ állapotok az udvaron, poharak összetörve - ja, mert Áron megkapaszkodott a terítõbe, egy szék összetörve - ja, mert Áron rámesett, amikor a mûanyg székben ültem. Ja, és a vizipipakerámiám összetörve, mert Áron még a pipámat sem tisztelte.

A külsõ rozogaság persze belsõ rozogasággal társult, eszetlen fejfájás, szédülés és korgó-maró gyomor. Valamit a tudat: egy óra múlva tanítanod kell Budapesten, és odáig még el kell vezened, lévén most Budakeszin vagy...
:: Zeusz 00:36 [+] | ::
...

Nos, barátbéláim, ma valószínûleg nagy ocskulás lészen, mivel tlálkozom Dechert Áron barátommal kit már körülbelül másfél éve nem láttam. Fent említett osztálytársam voót valamikor, Maolvin nevû nõvérje nincsen.
Gyermeke viszont már van, meg felesége is (még a gimis évek alatt jöttek össze, pedig az nem tegnap volt), akik most Balatonon nyaralnak. Tehát szabad a kégli és akkor már nagybeszélgetünk, meg iszunk kicsit. Persze ez nem így lesz, node mindegy.

Még jövök!

Csók a családnak!
:: Zeusz 17:29 [+] | ::
...

Visszaszálltunk az autóba, és aztán alvás-alvás-alvás a határig, akkor egy kicsit magamhoztértem, de csak annyi idõre, míg Csabi beszélget a vámossal:
- Boots, please - kezdi a tejfelesképû északi arc. Csabánk tehát kiszáll, kinyitja a csomagtartót, ahol rengeteg kaja és ugye a hátizsáktornyok mellett néhány üveg szlovák, lengyel, litván és észt sör is lapul. Nem sok, maximum 5-6 üveg.
- Private stuff? - mutogat a Border Guard-ja.
- Yes, yes.
- Anything to declare? - kérdezi a szöszke észt.
- No, no. Õõõõõ. Vi õõõõõ hev szám bííírsz - így válaszol Csabánk, nyelvtudásával eszetlenül brillírozva.
- How many?
- Õõõõõ fájszix.. fájszix õõõõ battlsz.
- Ok, that's fine.
Én gyorsan a határ után kiröhhentettem magam, aztán váltottunk pénzt, mert a kompot észtpénzben kellett kifizetni. (Érdekes, soha nem mondtuk azt, hogy "van észt koronád, vagy lett latz-od?" Mindig csak lengyelpénzként, észtpénzként és lettpénzként aposztrofáltuk a lokális fizetõeszközöket...). Az ötperces szünet után vissza az autóhoz, kajáltunk egy rövidet (még tartottak az otthonról hozott téliszalámis szendvicsek) és irány Tallinn. Persze megint aludtam, mint akit fejbevágtak valami nagyésrücskössel.

Tallinn-ba helyi idõ szerint (az órákat Kata kivételével mindannyian egy órával elõrébb állítottuk a litván-lengyel határon) délután egy óra felé érkeztünk, és a "becsekkolásig" (na, ezt hogymongyuk magyarú?) még akadt 3 és fél óránk. Így aztán az autó leparkírozása és melegruha felvételezése (arra felé így májusban öt-tizenegy fok körül van az idõjárás, még jó, hogy plusszban) után kicsit körbevizuáltunk Tallinn-ban. Elsõsorban beloggoltunk a lokál benzinkúthoz némi kajáért (20 észtpénzért vettem egy hotdogot, de az is olyan cefetül nyeszlett euszabvány volt, sehol a nálunk megszokott óriáskifli félbevágva, vastag virsli belenyomva, hanem egy vékony de hosszú virsli egy vékony de rövid kifliben... [ja, egy észtpénz 16 HUF...])
És akkor irány a város... Kicsit meg akartuk nézni a várat, meg a templomokat, mert az nagyon szépen nézett ki, persze amikor megláttuk a Svejk kocsmát, akkor én - hiszen ebbõl írtam a diplomámat - gyorsan meghívtam a társaságot egy pofa sörre. Most nem is tudom, hogy jól jártam-e avagy rosszul. Bizonyos tekintetben jól, mert egyfelõl Kata meg én nem iszunk sört, másfelõl 2-t fizet, hármat iszik akció volt. Mindent összevetve azonban mégse jártunk olyan jól, mert én, az angolszakos, elõször úgy hallottam, hogy egy korsó észt sör thirteen észtpénzbe kerül, míg a számlán kiderült, hogy az bizony thirty. (Osztokszorzok 2 sör, ami három, az 60×16=960 Ft) Második beégésem, mint angolvégzõsbölcsész az volt, amikor apple juice-t kértem magamnak (Kata nem akart semmit inni) és mondtam, hogy three deciliters, õ meg valamiért úgy értette, hogy three apple juice. Kihozott tehát 3 pohár almalevet. Én meg röhögtem saját szerencsétlenségemen. A számla pedig 160 észtpénzre rúgott, de ebbe beletettem a borravalót is.:) Még mindig maradt egy kis idõnk, így benéztünk a heji plázába, ahol a Feriék mégsört vettek ("Mit akartok venni?" "Még sört!"). Aztán felmentünk egy ilyen kilátóra, ami régen minden bizonnyal a kompterminálként mûködött, és hosszan néztük a tengert, a hatalmas kompokat és találgattuk, melyik is lehet az Eckerõline kompja? Fél ötkor becsekkolás folyamata kezdõdik. A Toyotát én vezetem, hiszen Feri meg Csabi már ittak. Kiderült persze, hogy egy elég húzos lejtõn fel kell mennünk az emeletre, mert oda kell põarkolnunk. Hát, kicsit féltem, hogy na, ezt elbaszom, meghúzom az autót oszt szép lesz az, de végül felküldtem az avenziszt. Öt felé már bent is voltunk a kompban. Persze rögtön körberohantuk a 9 emeletes (!!!) alkotmányt, amelyben többek között az alábbi dolgok találhatók:
- rengeteg hálófülke
- több terasz
- két bár, az egyikben észt/finn tangó és egyéb sztenderd táncokat tolt egy élõ banda, a másikban Bítliszelviszpreszli örökzöldeket egy one-man-band.
- parfümbolt és vámmentesbolt (késõbbiekben hazafelé nagy szerepe lesz, akkor gyutifrí néven fogok reá utalni)
- stb.
A kihajózás elõtt a teraszon voltunk, néztük a többi kompot, teljesen le voltunk nyûgözve. Hatkor mi is kifutottunk, és persze jómagyartúrista módjára belevetettük magunkat a gyutifrí életbe. Ezt vettem: kis szalámi 2 euro, Tobleróne kevéspénzért, 5 db szivar 4 euróér, és ezüst (!!!) Marlboró, ami nagyonnagy tiszteletben van tartva, 2 eurójér. Feri meg Csabi ezután ledõltek a folyosón aludni, én meg eldöntöttem, hogy hazafelé durván bevásárolok, fõleg a literes kiszerelésû bélíz (17 euro) és a fél literes 80 százalékos Strórum nyerte meg a tetszésemet (11 euró), mostmár sajnálom, hogy nem vettem valami francia bort, biztos nem volt több 8 eurónál.
Féltízkor kötöttünk ki Helsinkiben, és háromnegyed tíz, tízre már megis találtuk a Katanjanmarja diákszállót. Helsinkiben az rázza meg a Budapesthez szokott embereket, hogy nincs dudálás, nem szabnak az emberek hetvennel a városban, inkább a harminc körüli tempót preferálják. A macskakövet kedvelik, abból van az egész város, és mégsem rázza ki a lelket, mint a pesti társa. Az ember persze nemcsak a közlekedést tekintve érkezett meg Európába, hanem az élet is más, még így diákszálló szinten is. Az éjszakázás fejenként 22 euróba került, ez nem tartalmaz semmilyen étkezést. A belépés mágneskátyával történik, ami csak abba a szobába érvényes, ahol az ember alszik + a közös helyiségeket lehet vele használni reggel hattól este 11-ig. (Utána ugyanazzal a mágneskártyával nem lehet bemenni a közös helyiségekbe.) A gyors és alapos tusolás után a belvárosba megyünk mégsörözni, de nem találunk egy valamirevaló (értsd megfelelõ ár/minõség aránnyal kecsegtetõ objektumot sem.) Így aztán bevágtuk a szundit.
:: Zeusz 19:31 [+] | ::
...

No, mostmeg irány a TO, kéthét múlva vannekem államvizsgám, utolsó nekifutás, móka indul....
:: Zeusz 12:35 [+] | ::
...

Valami nagy gáz van itt a blogger.com-nál, mert egyszerûen nem tudom publikálni a dolgaimat a régi helyre, így átkénytelen vagyok mozgatni a cuccaimat ide. Ez nem szép, de nem is jó.

A hétvégén felvettünk három számot a 2G projecttel, aminek már nem is 2G project a neve, hanem Szabadúszók vagyis Freelancers mégvagyisebbül Mavericks. A három közül kettõn biztos futni fogunk ugye, emrt kell egy magyar név meg egy idegennyelvû (angol).

Ja, és persze letöõthetõ az Ad Astra demo is, 192 kbps-es minõségben sztereóban, megmindenamikell, itt a ballabbik oldalon megtalálhatod. Köszönet érte Susinak! Yessz!
:: Zeusz 11:46 [+] | ::
...