Van egy kedvenc, kedvenc filmem. Az Amerikai szépség. Végre egy film a Szállakakukk mellett, ami megérdemli az oszkárokat (nemúgy, mint pl. sokat hálypolt társa a titanik, ami egy kalap fabatkát sem ér, de õszintén).
Az Amerikai szépség maga a nagy igazság:
...but it's hard to stay mad when there's so much beauty in the world. Sometimes I feel like I'm seeing it all at once and it's too much. My heart fills up like a balloon that's about to burst...
And then I remember to relax... and stop trying to hold on to it. And then it flows through me like rain, and I can't feel anything but gratitude... for every single moment of my stupid little life.
:: Zeusz 22:59 [+] |
::
...
:: Friday, October 24 ::
7vg
Szép kis hétvége elé nézünk. Ma este ugye The Flower Kings nevezetû a Mega Pub-ban, holnap tanítok délután négyig, akkor egy kis pihike, majd este Black-Out a Mega Pub-ban, és aztán... házibuli. De rég voltam már házibuliban, már nem is emléxem rá, egyáltalán nem... Az egyik vadiúj tanítványom hívott meg, nem is tudom, mit várjak... Majd lesz valahogy.
Jó hétvégét mindenkinek!
:: Zeusz 17:27 [+] |
::
...
:: Thursday, October 23 ::
Sas-hegy
...megint megyek el, el, valahova messzire egyedül, magamban. Kellemetlenül csepereg az esõ, ugyanúgy, ahogy október végén szokott, kellemetlenül, alattomosan és mindenképpen hidegen. A hetesen vagyok és olyan jó emlékezni, amikor Drew barátommal koslattunk fel. Igen, fel, megint felmegyek. Ez pedig nálam egy dolgot jelent. Sas-hegy. És ez a hely csak nekem meg az "ikertesómnak" jelent többet annál, ami. Mert hívtam mára Ötvöst is: "Gyere, csávó, lépjünk el ebbõl a szaros, nyüzsgõ, töketlen, félkarú impotens városból!" De nem. Akkor viszont egyedül. Viszont nem is bánom a magányt, nem társasági hely ez, hanem inkább kóbor prérifarkasok és megfejtõemberek klubja. Persze a kiruccanásnak meg kell adni a módját, fõleg így ebben a nyálkás-avaros októberben. Harisnya és 2 pulcsi a minimálkövetelmény, és persze egy barát katonai ranggal. Ma éppen Vörösbor törzsõrm. teszi nálam tiszteletét. Persze ez nem minden, mert kell még egy kis kóla is, meg egypár szál cigaretta. Így megyek a szentélybe. Mert szentély ez nekem, igazi vallási kegyhely, ahova mindig visszatérek, hogy elmondjam, hol tartok az úton. Mert valamerre megyek, valamerre fejlõdök...
Megérkeztem. A város alszik, vagy legalábbis pihen. Én pedig itt vagyok, ülök a kopár sziklákon, és... jó itt lenni, mint mindig. Jó innen, fentrõl nézni a mit-sem-sejtõ várost, a pályaudvaron az ugrásra kész vonatokat, az "Osztyapenkót"... Mondanom sem kell, egy lélek sincs itt. De ez így tökéletes. Csak ez az esõ... ez ne lenne... De mindez lényegtelen. A város akkoris gyönyörû. Olyan sok emberrel voltam már itt, és mégis... mennyi mindenki van, akit jó lenne egyszer ide elhozni... Namajd...
:: Zeusz 20:45 [+] |
::
...
:: Wednesday, October 22 ::
Dolgos munkás napok
Egyfolytában melóvan nagyerõkkel. Éjfélkor márcsak felpakom a gépet a netre, és már megy is szundi. Szembe kell néznetek a szomorú t(r)énnyel, nincs idõm bloggot írni.
Ami viszont ennél is fontosabb, az az, hogy nem tudok ma Molnár Márkra menni, mert jól elkapkodták a jegyeket már vagy egy héttel ezelõtt... Bazzeg....
Viszont ehelyett megyek The Flower Kings-re, ami biztosan jó lesz, ez 24-én lesz a Megában, és persze lesz BlekO is szombaton ugyanott. Király pardey lesz, egészen, egészen király.
Deák Ferenc szülõfalujában meg kifüttyölték eMPé-t, szerintem prosztóság, és nem vágom, hogy miért nem lehet valakit végighallgatni, ha mondandója van. Szólásszabadság van, mondja OVi, ha viszont ez igaz, akkor miért nem beszélhet Megyó. Mindegy, hogy nem a nagy szavak embere, vagy nem is a szavak nagy embere, de akkoris, szerintem ez alapkövetelmény.
De igaziból xarokrá, mert a Buborgány Ferinek meg lánya született, ami sokkal nagyobb szó bármelyik hülye politikusnál. Éjjen Barborák Flóra.
:: Zeusz 09:21 [+] |
::
...
:: Sunday, October 12 ::
Tegnap tényleg ottvoltam egy kurvajó koncerten, végre, valahára, normális Black-Out koncert, nem akusztikus (persze, az is állat, de azért mégiscsak más), végre nincs megrövidített mûsor. Csak fincsik vannak, Idegen, Ne hidd el, Jég, Esõnap, Lepketánc, csupa régirégi nóta, amik állatira jók élõben. Csak mosolygó zenészek, akik teszik a dolgukat. És persze forró, forró hangulat. A koncert után pedig kis csillaut odafent, az öltözõben, beszélgetünk zenékrõl, a tervekrõl és lemezekrõl...
:: Zeusz 22:27 [+] |
::
...
Május 19, hétfõ: Reggel 10-kor ébredünk Katámmal, Feriékhez átkopogunk, de semmi válasz. Hagyunk ott egy papírt, hogy a városba mentünk, majd csörögjenek ránk, vagy valahogy kapcsolódjunk egymáshoz. Késõbb kiderült, Feriék már 8-kor megnézték az autót, amit szabálytalanul tettek le egy benzinkúthoz még az elõzõ nap. Nem akartunk ugyanis parkolási díjat fizetni, ezért egy benzinkút elé somták le a verdát, mondván, hogy úgyse büntetnek meg minket ott. Persze aztán mégis... 40 Eurót kellett befizetnünk 8 napon belül. Persze ez a program valahogy kimaradt... tehát ébredés után mi Katámmal körbesétáljuk a belvárost, meg megvizuálunk egypár nevezetességet, és felfedezzük Helsinki egyik nevezetességét, a kéteurós cangeszt, amelynek lényege az, hogy az ember a bevásárlókocsikon található egyszerû mechanikus szerkezethez hasonló eszközbe rejt 2 eurót, és akkor elköthet egy valószínûtlenül neonzöld színû cangeszt, tömör gumival, kényelmetlen üléssel, és bizonytalan irányíthatósággal. De legalább van, és nem kell egy villmosjegyért két euórt kiadni. És persze, amikor az ember lerakja egy bicikliállomáson a kerékpárját, akkor visszakapja a pénzét is. Namost négyünknek sikerült 4 igen jól mûködõ kerékpárt találnunk (mert azért a minõség - illetve a mûködõképesség - sokszor kívánnivalót hagyott maga után: letörött pedálok, elhajlott vázak vagy kormányok, szétütött kerekek, satöbbi...), és ezeket a "gépeket" egy éjszakán keresztül kívántuk rejtve tartani a diákszálló mögött, hogy másnap ne kelljen keresnünk megint mûködõ darabokat. Persze ez sem úgy jött össze, ahogy megterveztük. Ugyanis a finnek nem lopnak, ezt olvastam útikönyvekben, és roppant becsületesek is. Aláírom. Akkor biztos rendszeretetbõl vitték vissza kerékpárjainkat a bringaállomásra, és persze 8 eurónk bánta ezt a mûveletet. Persze ez a legkevesebb. Még így is jól jártunk, mert elég gyorsan lehetett velük közlekedni, és ugye ingyen is voltak. Tehát ot tartottam, hogy felfedeztük a várost. Megnéztük a Parlamentet, a Vasútállomást (Katámmal villámlátogatást tettünk egy emeletes személykocsiban is), rengeteget lófráltunk a belvárosban és a tengerparton, elnézve a panelháznyi méretû rakodó hajókat, kompokat. A belváros gyönyörû tiszta volt, a budapesti galambok helyett a sirályok regnálnak igen nagy számban. És ugye cefetül hideg volt. Május derekán a fák még nem rügyeznek, habár a fû már majdnem zöld. Az ég eszetlenül borús általában, és hideg is van. Hol Feriékkel hol nélkülük, tehát, megnéztük a város egy részét. Mivel Ferencemnek másnak volt az UMBRO-s meetingje Espoo-ban, õ a városnézést ezzel a hétfõi nappal be is fejezte. Késõdélután már a szálláson voltunk melegedni, kaját csináltunk, Feriék valahol mélyhûtött pizzát vettek, mi meg az otthonról hozott zacskóstésztákat készítettük el.
És persze, elõkerültek azok a mégsörök is, én meg elõszedtem a gin-t, és elég csúnyán bekarmoltunk, és pókereztünk ott, a Katanjanmarjában, ott a konyhában, ami TV szoba is volt, és csak blattoltunk, blattoltunk 11-ig, amikor is bevágtuk a szundit...
:: Zeusz 21:55 [+] |
::
...
:: Thursday, October 9 ::
Black-Out
Hétvégén, szombaton végre rendes Black-Out. Semmi kis kótyomfitty fesztiválos lúzerkedõs félórás-órás mûsorok, és nem is szolíd akusztikázás, hanem tömör, metál (höhöhöhö), és szabdalás. Szétszedek mindenkit, zúzni fogok.
Csak elõbb ... mit is akarok most csinálni? Ja! Megvan. Kialszom magam. Ezaz.
Merthogy egy ilyen is van, remélhetõleg hamarosan kijön az új királyság, kingdom come. Kowalsky (Black-Out) projektje jön ki lemez formájában, tessék idevigyázni.
Amúgy mingyár hétvége, és épp ideje, mert kezdek dögleni a fáradtságtól...
Mer van nekem egy ilyen cimborászóm is, az ÖtvösGábor nevû, aki hol eltûn, hol keres, merthát az élet az ilyen. Eltûnünk egymásnak, aztán hónapokkal késõbb jön a nagy nyakbaborulás, dejó hogy élsz tesó (és tényleg...), zenehallgatás, pipánszki úr, koktélok egykicsit.
És beszélgetünk, világokról, életrõl (nemcsak errõl az egyrõl), és közbe zenéthallgatunk. És talán zenélni is fogunk? Bokros teendõink közepette találunk idõt arra, hogy épüljönk és okosodjunk zeneileg? Szeretném. Lassan minden kiderül.
:: Zeusz 23:44 [+] |
::
...
:: Thursday, October 2 ::
Egy bejegyzés arról, hogy mégis milyen szép, amikor az élettel együtt folyunk mink is
Mert tényleg, az élet valamiért mégiscsak mûködik. Van valami ilyen gondviselõ valami hiperpóver, ami lezsírozza a dolgainkat, és minden olyan rendesen sül el, ahogy szeretnénk. Hiszek ebben a sorsszerû tüneményben, ezért úgy hívnak, hogy fatalista. Igen, hiszek valami ilyesmi ûbererõben...
Amúgy köszönöm, megvagyok. Ma reggel, amikor zötykölõdtem a melóba láttam egykori matektanáromat, ahogy 10 éves forma leánykájával kéz a kézben sétáltak a Móricz Zsigmond körtéren, biztos vitte a porontyot a suliba. És rögtön beflesseltek a régi emlékek, amikor minden órát úgy kezdett el a Tanár úr, hogy "gyerekecskék gömböcskék", és nem engedte, hogy firkáljuk a padot - le kellett mosnunk - mondván, hogy "a padnak lelke vagyon". És Gösseres pólóban járt, és majdnem meghúzta a Gergely Tomit, de õ felelt a deltoidból (kerület, terület (e*f/2)) és átengedte kettessel.
Õ volt az a csóka, aki vagy tíz emberrel sakkszimultánozott egyszerre, és amikor az egyik arrébb tett egy bábut, vagyis csalt, akkor 10 ember, 10 tábla közül kiszúrta, hogy "Az a futó nem ott volt, hanem az E4-en"...
Annyira érdekel, hogy tanít-e még valahol a Jóskabá? És vajon még mindig mondja azt, hogy gyerekecskék gömböcskék?