:: ZeusZ W3B-Bl0gjA ::

:: Contact :: ICQ: 7315852 | e-mail | ::

:: Tuesday, September 30 ::

Bill Hicks

Hihetetlen, na. Van egy, illetve volt egy amerikai humorista, a címben szereplõ nevû. Egészen elképesztõ egy csávó volt. Kötelezõvvé kéne tenni az okosságait... Valamikor leállok fordítani õket...

Amúgy sokminden nincsen azonkívül, hogy tökreég bloggoltam. A helyzet - az ok - csupán annyi, hogy nagyon fáradt vagyok mostanság. van ez a régi hülye szabályom, hogy "Normális ember nem fekszik le aznap, mint amikor felkelt!", de mostmár kezdem felrúgni ezt is, mivel hét óra alvás (általában hétkor kelek) nekem biza irgalmatlanul kevés.

Amúgy most szép napok voltak, mert kicsit kevesebben voltunk itt nálam, és Katám két napra beköltözött hozzám, és ilyenkor szinte együttélnek a fiatalok, meg minden, ami szép és jó...

Egyre jobban szeretem azt a csajt... Ki érti...:)
:: Zeusz 22:16 [+] | ::
...

Történnek...

Jelentem, itten azért közben történnek dolgok, csak semmire nincs idõm, mert amikor van, akkor alszom....

Még egy kis idõ és lesz szélessáv... talán...
:: Zeusz 22:43 [+] | ::
...

Aludni

Sokat, kellemest, pihentetõt.

Megint fáradt...
:: Zeusz 23:48 [+] | ::
...

Jómunkásember

És történt vala az Úr 2003. évében, hogy blogíró maszterkrónikásunk addig oly csendesen árválkodó mobiltelefonja hirtelen csörgeni kezdett vala, és kedvesebbnél kedvesebb hangok, sõt, vox humana-k hívták õt befelé mindenféle állásinterjúra, ezekután további jelentkezést ígértek vala.

Ezen események következménye képpen krónikásunk ezentúl tehát az gyönyörûséges ánglius nyelv rejtelmeinek oktatásával foglalkozik mindenféle pupákok számára, kik a tudást olyannyira szomjúhozzák vala. Eképpen órái vannak hétfõ és szerdai munkanapok hajnalán az éjfél után kilencedik horában, valamint kedd és csütörtöki nappalon reggel nyolc órától az üzleti ánglius nyelvre okítja az arra méltányosokat.

És így lõn, hogy a nagy financiális õskocsonyában élet kezdett mocorogni vala...
:: Zeusz 23:20 [+] | ::
...

Munkásember

No, ma kezdek el dolgozni, egyenlõre még sajnos reggel, viszont minden reggel. Jobban örültem volna 10-11 órás kezdéseknek, nem pedig 9-eseknek. Még az a szerencse, hogy a nyelvsuli, ahol egy újrakezdõ csoportom lesz, nincs is messze tõlünk.

Tanítóbácsi
:: Zeusz 01:08 [+] | ::
...

Fényképek a székesfehérvári Black-Out buliról

Van néhány kép, amit még nem tettem közzé, pedig már kellett volna, elnézést kérek a késésért:

Bertalanunk:



Kowalskynk:



Szabink:



OFB:



Kowalsky + Szabi:



Rajongók:


"Buli van bazzeeeee!"

Még egy pár kép kimaradt, de természetesen ezek is megtekinthetõk.
:: Zeusz 00:51 [+] | ::
...

Borfesztivál

Tegnap márpedig hatalmasat partiztunk. Nyolcfelé kimentünk a Borfesztre Budafokra, beültünk a Lics pincészetbe Gabgab cimbivel, aztán jöttek a csajok is. Katám, + még 2 barátnõje. Éjfél felé elugrottunk a Wigwamba, ahol Cool Head Clan koncert volt, nos hát az a zene az annyira szar, hogy az már elképesztõ, de a buli után nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.:) Egész éjszaka ment a táncibánci, és a pörgéééés.:) És Katám, a párom egyszerûen csodálatosan aranyos volt. Szeretlek!:)
:: Zeusz 16:57 [+] | ::
...

Budafoki Borfesztivál

Jaj, bélák! Ezen a hétvégén tessék kilátopgatni Budafokra, ahol mostan borfesztivál van, fínoman. Tessék menni borokat inni, meg ökörsütésre menni, meg fasz sramlikra táncibáncizni hülyebecsókoltan!

Ehétvégi programajánlónkat olvasták.
:: Zeusz 16:21 [+] | ::
...

Misi

Ma 2003. szeptember 12-e van.
Tíz éve, ezen a napon halt meg a nevelõapám... Nem is tudom, mit mondhatnék, mit kellene elmondanom néhai Simó Mihályról. Túl sok emlék köt hozzá, az objektivitás kizárva, de azért valami mégis megy objektíven, aztán majd úgyis muszáj lesz átmenni személyesbe.

Misi a nevelõapukám volt, mintegy tíz évig. Apám helyett apám, ha lehet így mondani. De sokkal több, mint egy mostoha...
Életem elsõ képe is hozzá fûzõdik: jövünk haza a Forrai Kati néni zeneóvodájából a Csobánka utcából, és kéz a kézben sétálunk a troli felé. Ez lehetett olyan 83-84-ben... És igen, az is nagyon bennem él, hogy kaptam tõle egy mûanyag ejtõernyõst, amit jó magasra fel lehetett lõni, és olyan szépen lesiklott a tízemeletes házak között...

Emlékszem, mert sosem fogom elfelejteni, hogy naponta kétszer kellett megszúrja magát, mert súlyos cukorbeteg volt... Ami aztán el is vitte... Emlékszem, hogy naponta kétszer, reggel és este elõvett egy fecskendõt, felszívta az inzulint, és beadta a combjába két cigi között, és egy kávé után...
Emlékszem, mennyire szégyelltem, amikor kis másodikos koromban bejött értem a tanítás után, és hazavitt. Részeg volt, nagyon be volt rúgva, és egy csomó osztálytársamnak almát adott. Emlékszem, Õ vett nekünk színestévét elõször. És emlékszem, a "80 nap alatt a föld körül"-t néztük meg, azt a bugyuta rajzfilmet, amiben az oroszlán a Willy Fogg.

És emlékszem, hogy mennyire szeretett olvasni, emlékszem, hogy örökké a négyjegyû függvénytáblát bújta, és emlékszem, hogy megvette a háromkötetes Erdély történetét is, mert nemcsak a reált szerette, hanem a humánt is; jó volt irodalomból és töribõl, úgy éreztem, bánta, hogy nem tanult tovább. Foglalkozása szerint cipész volt, de betegsége miatt csak ideiglenes állásai voltak - és hozzá kell tennem, nem volt az a szorgoskodó típus. De remélte, hogy a fia - mert mindig azt mondta, soha nem fogom elfelejteni azt a hangsúlyt, hanghordozást... mindig azt mondta: Fiam! - szóval, hogy a fia többre viszi, és nem is tudja, mennyi mindent köszönhetek neki... Hogy mekkora szerepet játszott a tanulásomban az, hogy azt akarta az életében, hogy több legyek, mint Õ. Mert a képességei alapján Neki is többnek kellett volna lennie. És nem tudtam önzetlen segítségét megköszönni... Ez bánt talán a legjobban... Nem volt alkalmam megköszönni...

Emlékszem, mennyit röhögtünk együtt, mennyi, mennyi móka volt az életemben, amikor együttvoltunk. És emlékszem, mennyire nem tudott bánni a pénzzel, ha szüksége volt mégis valamire, hát beadta a zaciba a gyûrûjét... Azt a gyönyörû pecsétgyûrût, ami még mind a mai napig megvan, benne az az elõkelõ S. M. monogram, amit annyit csodáltam kiskoromban. És arra is emlékszem, hogy Anyu, amikor megtalálta a zálogcédulát, rohant kiváltani ezt a gyûrût. Ameddig élek, vigyázok rá, mint két szemem világára...

Igen, jól emlékszem, mennyit veszekedtek Anyuval, amikor én már elvileg aludtam, és mennyire nem szerettem, amikor kiabálnak egymással. De az még jobban bennem van, amikor Anyu azt mondta, hogy most akkor megint megpróbáljuk csak ketten, Misi nélkül, aztán pár hét, hónap múlva mégis visszajött, bûnbánóan ideköltözött a Felsõerdõsor utcából, és megint szép lett minden, megint elkezdett élni a lakásunk...

Itt van velem az egész ember... Kitörölhetetlenül körbelengi az életemet, ezt a lakást, és mind a mai napig sokszor... sokszor elõfordul, amikor dönteni kell: "Na, a Misike hogy csinálná?" Etalon lett, mérce. Az emberiesség, az esendõség, a mûveltség, a kultúráltság és a gyengeség mércéje.

Emlékszem, röhögve hazaszökött pizsamában a Korányi kórházból, kihúzta magából az infúziót és hazalógott. Mennyire, mennyire jó volt melléfeküdni, és érezni az illatát, azt az aftersévvel keveredett furcsa testszagot, ami miatt eltettük a párnáját, és nem mostuk ki évekig, miután meghalt. Mennyire szerette az életét akkor is, amikor már csak bottal ment, és az inzulin rocsoló hatása miatt nem érezte a lábfejét. Röhögött, amikor a lábán ugráltunk, Anyu meg én, és mondta: "Hát nem hiszed el, hogy nem érzem?" és igen, a végén már az aprópénzt sem tudta megfogni, mert nem érezte, hogy a tenyerében van. Azóta már szállóigévvé lett a mondás: "Ez az apró már markolásra sem elég..." Bohém volt, és nem érdekelte, hogy az egészsége rohamosan romlik. Az elmét mindigis többre értékelte, a tanulást, és a lelki fejlõdést minden testi erõnlétnél elõrébb helyezte...

Olyan sokkal-sokkal tartozom Neked, hallod??? És soha nem volt lehetõségem, hogy megköszönjem... Hogy megköszönjek mindent. Amikor bementél a kórházba, mert az új cipõ feltörte a lábad, nem gondoltam, hogy majd csak egy narancssárga Centrum-os nylon jön csak haza azzal a pár személyes dologgal, amit bevittünk. De úgy néz ki, ennek kellett valamiért történnie. Az a seb elfertõzõdött, és a jelentésben ez állt: vérmérgezés, szívburok-gyulladás...

Hát most, itt, mindenki elõtt, mert nem tudok többet írni...

Köszi, öregem. Apám. MIT TUDNÉK MÉG MONDANI? Akkor kellett volna ezt mondanom, amikor pénteken utoljára még láttalak élni és mosolyogni. Akkor kellett volna átöleljelek, és elbúcsúzzam tõled? Amikor mindketten tudtuk, hogy kijössz, és mindketten folytatjuk ott, ahol abbahagytuk a sok mókát, és az élet "felfedezését". Aztán mégsem így lett... Vasárnap jött a telefon, Anyu vette fel. És emlékszem, ugyanúgy zokogtunk a földön térdepelve, mint én most; potyogtak a könnyeink Anyámmal, és akkor jöttünk rá, hogy ketten vagyunk, ketten és mégis egyedül, és innentõl nincs Misike, aki mennyi, mennyi mindent jelentett nekünk...
Köszönöm azt a sokat, azt a felsorolhatatlant, amit Tõled kaptam, Misi. Köszi, köszi, köszi. És ezek nem kis dolgok... Köszi a stílust, köszönöm a felfogást, köszönöm az értékrendet, köszönöm a lényeget.
Te már jó helyen vagy... Ne tudd meg, mennyit álmodom Veled... Évente egyszer-kétszer mindig elõjön, hogy találkozunk valami behatárolhatatlan helyen, és beszélgetünk... Beszélgetünk... Eszmét cserélünk, és egészséges vagy, sokat nevetünk megint, mint gyerekkoromban, és megfejtjük a világot. El sem tudod képzelni, mennyire mennyire õrjítõ a hiányod... Az egész álom pedig valószínûtlenül reális. Mintha tényleg megtörténne... Vagy talán...?

Isten nyugosztaljon, és talán, majd egyszer... lehetne Veled újra... találkozni?
:: Zeusz 00:43 [+] | ::
...

Zõccségesnéni

Ugye amikor az embernek zõccséggyümölc kell, akkor bmegy a vásárcsarnokba a fõvám téren, odamegy a kedvenc eladójához, és vásárol. Az ember gyereke - ezesetben én - ekkor szokott beszélgetni is pár szót:

- 'kolom!
- 'pjónapot!
- Mit érdemes venni?
- Almát, szõlõt, de õszibarackot semmiképpen sem...
- Mer'?
- Mer rossz. Kemény is, meg csapnivaló mellékíze van...
- Hm... És ezt mindenkinek ilyen töredelmesen be tetszik vallani? - válaszolni már nincs ideje az én drága eladómnak, mert odajön egy német házaspár és kérnek egy zacskót, beletesznek két õszit. Erre én odaszólok mosolyogva:
- Nekik mér nem tetszik megmondani, hogy szar az õszi?
- Nekik? Hát hülye vagyok én? Nekik van itt....:)))

Háth, igen. A túristák kedvéért még akár szar barackot is hajlandóak vagyunk árulni.:)))
:: Zeusz 23:49 [+] | ::
...

Palmoblog

Mivel napközbeni internetelérésem limitált (erõsen a zérus felé konvergál), ezért utazás közben a palmomba szoktam írogatni blogszerûen. Illetve eddig nem szoktam, de mostantól majd szokok, hogy mégtöbb nyúzt, meg szarságot, meg gondolatot (ezaz!) bírjatok olvasni digitovirtuális tollamból.

Deszépvolt!

Sok szeretettel:
:: Zeusz 21:29 [+] | ::
...

I LOVE POLIP

Na, ki lehetett az az eszes csávó, aki lakhelyem kapuja elé festette a címben látható feliratot?
A kör igaziból meglehetõsen szûk, hiszen csak a Velencei táborozók illetnek engem ezzel a névvel... Polip... Ezt a marhasáqot...:-)
Na, mindegy, majd jelentkezik az illetõ, remélhetõleg...
Sõt:

Felhívás!
Tisztelt Illetõ!

Ha olvasod a bloggomat, és ismered a fenti irat elkövetõjét, kérlek jelentkezz!

Yo!
:: Zeusz 17:00 [+] | ::
...

Öreg-sam

Korán indultam tanítani, 5 óránál alig aludhattam többet. Ilyenkor egy kicsit nehezebben bootol a rendszer, nehezebb beleszokni a pörgésbe. Ráadásul a nyakam rájött a Déli pályaudvarnál, hogy elaludta magát, így elkezdett fájni és jobbra forduláskor most végigsajog jól a gerincem mentén a hátam közepéig. A délutáni újdonság az, hogy mostmár balraforduláskor is hasogat, de rendesen. Nemhiába. Öreg-sam...

Na, hagyjuk a sirámokat... A lényeg az, hogy fél nyolckor már tanítottam B.-éknél. B-t valamivel kevesebb, mint 1 éve oktatom, 17 éves, "bringás" csóka. Jól emléxem, tavaly azon sírt, hogy "Nincs nõm, bazze, kell egy nõt szereznem!" Most meg olyan "csaja" van, aki... khm... hogyismongyam... a közeli parkban orális khm... élvezetben részesítette hõsünket. Egy másodperc, és elõttem volt a kép. B. cangája odatámasztva a piros padhoz, õmaga hanyag hátravetett pozitúrában tesped, keze-lába szétvetve, eközben a kis fruska John Thomas-on végez terepgyakorlatot térdeplõ pozícióban, félrecsúszott szemüvegben, bugyiban és sminkben... Gyönyörû.
Ugyanakkor elképesztõ is egyben. Ez az egész csak azért érdekes, mert kíváncsi vagyok, hogy mire B. 25 lesz, az akkori ifjak mit fognak csinálni, és az én B.-m mit fog mindehhez szólni? Kötelezõ lesz a lakk-bõr motyó, meg az ostor a parkbéli homokozó mellett a grupi közben? A tinik spangli helyett koksival acélosítják majd magukat?
Nem kell félreérteni, nem akarok senki felett ítélkezni, és fõleg nem akarok prûdnek látszani.

Nem gondolom, hogy a B-k és társaik hülyeséget csinálnak szexkultúráltságuk terén, csak furcsálom, ennyi az egész. Talán nem hazudok, ha aszondom, hogy mink azért nem éltünk ennyire "szabadabadabban". Emlékszem, nálunk az volt a nagy lázadás, hogy a tízpercben elszívtunk egy bagarettát a sövény mellett, vagy hogy kéz a kézben sétáltunk a barátnõinkkel a folyósón (Istenem, abból is mekkora hacacáré lett...) Vagyhogy smároltunk a parkban és a barátnõm az ölembe ült. Szembe velem - aszta! De durva...
Ugyanakkor az utánunk 4-5 évvel jövõk már eléggé ittak, meg tolták a dzsangát ahogy a csövön kifért, sõt, az is megtörtént állítólag, hogy beszakítva ültek be a mittoménmilyen órára. És emlékszem, hogy 1-2 évvel az érettségim után Á. vagy J. a Hárs-hegyen kötött ki, mer egy kicsit megszaggatta az agyát/pszihéjét/mentáját a sav.
A mai tinik közül meg már sokan úgy tolják a motyókat, ahogy a csövön kifér, szintit, nem szintit egyaránt. Sajnos trendi lett tolni az illegált. És még így, ennek tudatában sem azt mondom, hoqy "Fúj, rohadt szemét kábszeresek!", csak aszondom: "Aggódom értetek, srácok. Vigyázzatok magatokra."
:: Zeusz 16:31 [+] | ::
...

gugli

Itten eddig hárman találtak rá az oldalamra midnenféle keresõoldalakról (elsõsorban a gugliról), ezért most segítek nekik, mert láttam, hogy ezt így illik.

No, nézzükalássuka

1, batykó: A Batykó az a Batthyány tér, mely megtalálható Budán [M9-es kocka] a piros metró vonalán.
2, Puma cipõ: Na, ilyenem nekem is volt annó a békeidõben, de már nincs és nem is lesz, szerintem. De ha valakinek kell, hát tessék
3, sziget 2003 black-out: Ebben már akár komponens is lehetnék, de ha esetleg nem az kell majd, amit ajánlok, akkor mondom sietve, hogy sziget és Black-Out. Persze ez a zenekar az én postjaimban is elõfordul, többek között a tegnapi postomban is szerepeltek, de érintettek õk a május 7-8-9.-ei postokban is. Továbbiakban korábbi postokat linkelek befele: Soproni koncert, Áprilisi buli a Wigwamban, Gödöllõi megmozdulás májusban, Akusztikus megmozdulás szeptemberben. És persze a szigetrõl is írtam, elõször július 31.-n, másodszor pedig augusztus 3.-án.:)

Remélem segítettem.
:: Zeusz 00:50 [+] | ::
...

Hülyeség, de abból is a hitványabb:)

14 éves voltam és abban reménykedtem, hogy egy napon nekem is lesz barátnõm...

16 éves koromban jártam egy lánnyal, de ebben a kapcsolatban nem volt semmi szenvedély. Úgy döntöttem, hogy életem hátralevõ részét egy szenvedélyes nõ mellett töltöm el...

A fõiskolán rátaláltam egy szenvedéllyel teli lányra, de túl emocionálisnak bizonyult. Olyan volt, mint egy királynõ egy jól megírt drámában: mindig csak sírt és öngyilkossággal fenyegetõdzött. Elhatároztam, hogy egy olyan nõre van szükségem, aki stabilitást nyújt nekem...

25 éves koromra találtam is egy kiegyensúlyozott hölgyet, de eléggé unalmas volt. Abszolút megbízható jellemként semmi sem hozta õt lázba. Az életem egy nagy pangássá vált, úgy gondoltam, hogy izgalomra van szükségem...

28 évesen találkoztam egy izgalmas nõvel, de nem tudtam lépést tartani vele. Egyik dologból a másikba kapott, soha sem állapodott meg semmi mellett. Zabolátlanul mûvelt mindenfélét és mindenkivel flörtölt. Legalább annyiszor éreztem nyomorultnak magam, mint boldognak. Azt gondoltam, hogy egy ambíciózus hölgy jót fog nekem tenni...

31 éves koromban rátaláltam erre a nõre. Õ valóban a földön járt. Összeházasodtunk. Olyan ambiciózus volt, hogy elvált tõlem és mindenemet elvitte...

Most 40 éves vagyok és úgy érzem, lelkileg is érett férfivá váltam. Egészen egyszerûen egy olyan nõt keresek, akinek jó nagy mellei vannak...
:: Zeusz 01:42 [+] | ::
...

Black-Out Székesfehérváron
Eltûnt a fény, pedig itt volt!

Pénteken megint Black-Out-on voltam, ezúttal Székesfehérváron és ezúttal a drága szerelmemmel.

Reggeli ügyintézés után végülis valami kettõ elõtti vonattal mentünk le, majd egy óra múlva már egy fehérvári parkban falatoztunk - csináltam robbantott pulykamellet, meg pároltam zõccséget, mert én mennyire kezesbárány vagyok - és én felemlegettem azokat az idõket, amikor egy évvel azelõtt akatkat-tal jöttünk le ugyanerre a fesztiválra, és az mennyire király volt, mert itt ismertük meg Lufi cicát, meg Laki bébit, meg talán Nepyt is, de már nem biztos.

Aztán császkáltunk a városban, megnéztük a Bazilikát, illetve a romjait, aztán van ott valami egyiptomi bolt, ahol akkora vizipipát láttunk, mint mondjuk én felállva. Nagyon ûberbrutál volt, vazzeg, egy kész mûemlék, olyan volt... Aztán becsókoltunk 2 üveg bort a hozzávaló szõlõlével, és olyan voltam, mint a duda, és egy picit talán be is basztam, de nem volt vészes. Bementünk a fesztiválra, és belebambultunk abba az asszem fehérvári zenekarba, akik már egyszer játszottak a BlackO elõtt. Ilyen egészen kellemes prog-rockot, metalt játszanak, a nevüket most próbálom összevadászni - közbe meglett, õk a Küklopszcsigák.
Aztán a másik színapdon némi hangolás után jöttek a mi srácaink. Hû, egybe volt az egész. Fõleg az új albumról mentek le számok, felsõsorban a slágerek, de persze voltak régebbi nóták is, és voltak a must have-k is (Tényleg nem lesz Black-Out buli Spirál nélkül meg Fekete-kék nélkül???).
A legtutibb a Fekete-kék alatti gitárhúrcsere. Ezek azok a balesetek, amiket a Black-Out egyszerûen zseniálisan meg tud oldani. Átmegy a nagyjából kötött számból ilyen tökre laza kis jammeléssé az egész, és a nézõk meg döbbennek lefele, hogy hogy a faszba is lehetséges ez, Kowa meg csak suttogja, meg krákogja, hogy "Eltûnt a fény, pedig itt volt!", és ez így ment 3-5 percen keresztül, míg Szabi be nem hangolt újra, és befejezték a számot. Kurvakibaszott állat volt, na.
Nem szoktam káromkodni, de ez télleg nagyon profin volt megcsinálva, és elhárítva ez a gigszer... És hát úgy az egész koncert nagyon finin volt kivitelezve, na, olyan kellemetes volt. Ezaz, Kellemetes.

Aztán jött a Zanzibár, amihez most inkább nem fûznék kommentárt, majd jött a Tankcsapda, ami rendbevolt - már az a 20 perc, amennyit láttunk belõle - fõleg Kapd be a horgot, mert ugye én ezt a számukat ismerem, meg szeretem már mióta Barnával elénekeltük egypártízszer a keszthelyi táborokban.

Aztán indulás haza, alvás.. Nem akarom húzni az idõt, mert fáradt vagyok, itt két kép tessék, a nap hõsérõl.



És tessék, itt egy a mottóról is: Eltûnt a fény, pedig itt volt!!!:


:: Zeusz 01:27 [+] | ::
...

egerke @ 7:36:56 | 2003/09/01|

"azt hiszem, ram is vonatkozik, en is eleg jo kislany voltam minidg, amit most banok, persze regebben neha furcsan neztem azokra az osztalytarsaimra, akik mindig reszegek voltak, de mostanra lenyugodtak, es sokkal irigyesre meltobb eletuk van, legalabbis en igy erzem, es ezt a lazasaguknak koszonhetik elsosorban."

Nem is tudom, nem biztos, hogy igazat tudok adni neked, így az ismeretlenbõl elõtörve is akár (asszem nem ismerjük egymást...). Én elég laza csávónak tartom magam, és ennek ellenére kimaradtak valahogy ezek a dolgok.

De tegnapelõtt elég szépen összeraktunk dolgokat Katámmal, hogy azért történtek az én életemben is dolgok, és hogy nekem is vannak olyan kapcsolataim, akikkel egy évben max 1-2-szer találkozom, és azok is kb. olyan jelentõségûek, mint az osztálytársak abban az idõben.

Mert azért ne felejtsük el azokat a durva keszthelyi megmozdulásokat, amikor a négyszemélyes szobában nyolcan aludtunk (mindegyik ágyban +1-1 lány), és azért azok a mulatságok hét éven keresztül minden nyáron mentek. Azóta meg semmi. Szal azért hiányzik valami a múltból, ami sohasem volt az enyém, de hejette volt annyi más izgi dolog, volt zenekar, meg volt sok-sok faszság, olyan sok, hogy igaziból felsorolni se tudom...

Szépek voltak, na. Majd szurkálok be még képeket.

Sztély tyúnd.:)
:: Zeusz 00:18 [+] | ::
...

A tegnapi napon kedvenckéink asszem egy új fázisba léptek amúgy zeneileg. Ugyanis szeptember harmadikán unplugged bulit adtak az A38 hajón; egy olyan bulit, amelyre igaziból a lenyûgözõ és a lélegzetelállító szavak is csak igen satnya jellemzéssel szolgálhatnak.

Kezdjük ott, hogy Szabi mellett volt még egy kisegítõgitáros srác is, valamint késõbb elõbújt az általam egyik legtehetségesebb magyar dalírónak tartott Jamie Winchester, azzal az állandó mosolyával. Aztán volt ott még egy kivetítõ, amit eddig még kevés szórakozóhelyen láttam, valamint még volt 3-4 kamerás csávó is, akik vették a koncertet. És még - mert ez még nem elég - a falakon Kowalsky képei láthatók, hiszen egy kiállítás megnyitója alkalmából szervezõdött ez az akusztikus buli.

És persze hangulatban nem volt hiány. Sok szám szinte ordított az akusztikus áthangszerelésért (Ma, A körúton, A kép), de én például sok nótáról nem is gondoltam volna, hogy jól szólalnának meg akusztikus hangszereléssel is (ilyen a Maya, vagy például a V.V.V.). Persze a fentieken kívül még elhangzott egy pár must have nóta, például a Spirál és a Fekete-kék, és újabban a Szabadlábon. Külön dörrent nálam a Zombi, és állandó kedvencem - mostantól akusztikusban is - a Ha vége...

A hangulat pedig a megszokott bensõséges, összekacsintós családias volt. Személyes megnyilvánulások, sztárallûrök nélkül tiszta zene. Mérföldkõnek számít szerintem ez a koncert a zenekar életében. Hiszen íme ezzel a lépéssel bebizonyították, hogy lehet másként is ugyanazt csinálni. Mégmáskéntebben.

A jobban sikerült képek lentebb megleshetõk.



Ha ez nem elég, akkor nyazsgem!:-D

:: Zeusz 23:37 [+] | ::
...

sms küldõ szar

Ugye megszûnt sokunk kedvence a www.777sms.hu ingyenessége. SMSt ezentúl is lehet ingyenesen is küldeni. Nem kell más, csak írni egy levelet a +36xxyyyyyyy@sms.waterbyte.net címre, a levél testébe kell írni a kb 130 karakteres üzenetet, aztán el kell küldeni. Nincs napi limit, és minden hálózatba müxik.

Használni egészséggel.
:: Zeusz 01:22 [+] | ::
...

Igen, ez a másik fele a dolognak, amit most fogok mondani.
Úgy érzem, hogyha most tegyükfel, felrúgnám az összes midenemet, amim van (párom, "munkám", céljaim), és elkezdenék diákkocsmákba járni, az sem tenne manapság boldoggá. Azt hiszem, ezeknek a dolgoknak egy egészen könnyen behatárolható idõszakuk van, ez mondjuk 15-18 éves intervallum. És ehhez a korszakhoz hozzátartozik az is, hogy "Teee, haver, nincsen dekkem, adjámá, mert a hülye Puskásné beszivatott matekból és..." vagy. "Vazeg, vegyél Ultra szofit, meg egy fröcsit, az pont kijön öccázból!" Szóval ezért nem lehet visszacsinálni, ezért nem élhetem meg mostanság 25 éves fejjel ezeket a dolgokat. Ezeket akkor kellett volna, nem most.

És elvégre kit érdekel? Felszarom. Én viszont kaptam mást az élettõl, biztos valamit, amit õk kihagytak... Felelõsségtudatot, romantikát és bizonyos (hûûû) "árta[lma]tlanságot", meg mást is, ami most nem jut eszembe.

De én azért azt mondom a T. fiatal olvasók részére:

Menjetek, öcsipöcsik. Menjetek sokfelé, bulizzatok, legyenek necces helyzeteitek. Élvezzétek a fiatalságotokat, találjatok ki szar poénokat, fingjatok társaságban hangosat (;-) ), röhögjetek harsányan, menjetek el sokszor házibuliba, és vigyetek egy félüveg pezsgõt, mondván, hogy a másik felét már megittátok, találkozzatok pasikkal/csajokkal, tapizzatok, meg még ami kell, parázzatok a sulitól, legyen bennetek csibészség, de betyárbecsület is. Legyenek hülye álmaitok, és értelmetlen céljaitok, és éljetek szabadon. Járjatok moziba, és fûzzetek hangosan kommentárt, mosolyogjatok rengeteget, essetek pofára a párkapcsolatokban, legyetek egy akár önzõek is, legyenek vitáitok, szexeljetek néha csak a szex kedvéért (esõkabát rajtatok az elejétõl a végéig), és igyatok csak az alkohol/hangulat kedvéért.

Ha már nem lehetek ott, legalább meséljetek róla, mondjátok el, hogy hüjék vagytok, tudjátok, de nem bánjátok. És szép az életetek.

Tudom, fura lehet ilyen dolgokat olvasni egy frissdiplomás tanártól, de én most úgy érzem, szeretnék ismerni olyan arcokat, akik vadak voltak, akiknek volt meredek fiatalságuk, és utána egyetem ötödévre megkomolyodtak, és mennek bulizni csak máshogy, barátnõjük van, és isznak is, csak máshogy. Nem kiégett arcokat szeretnék ismerni, hanem olyanokat, akik pörögtek, és elmondhatják magukról: "Ezt is kipróbáltam, nem volt rossz, de mostmár jó megnyugodni". Jó lenne ismerni lyeneket, mert én egész fiatalkoromban nyugis srác voltam. Iskola, hegedû, énekkar, iskolaújság, tanulás, egy kis csajozás, de sohasem házibuli. Nemivás. Nemdohányzás. És nem mondom, hogy nem volt jó, mert helyette olyan embereket ismertem még, akik még ma is barátaim, akikre ma is számíthatok. De nem lehetett volna néha egy kicsit lazább is? Nem. Ilyennek kellett lennie talán...
:: Zeusz 00:53 [+] | ::
...

Comments

Azt szeretném itten információként én közzétenni, hogy a bejegyzés utáni "comment" feliratra klikkelve kommentárt lehet fûzni az általam írottakhoz, és ezt nem azért telepítettem oda be, emrt valami elbaszottul tehetséges informatikai guru vagyok, hanem azért, mert épp ellenkezõleg, kurva egyszerû volt, és hasznosnak ítélem meg jelenlétét. Tehát tessék használni, aki szeretné.

És ez a kishára is vonatkozik, természetesen nem baj, ha kommentárt fûzöl bármelyik hozzászólásomhoz, szólásszabadság van, még egy weblog keretein belül is.
:: Zeusz 00:13 [+] | ::
...